Jogállam, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 3. szám - Tanulmányok a jogügyletről. (I. Módszertani bevezetés. Irta: Dr. Hebelt Ede eperjesi jogakadémiai tanár. Budapest Franklin-Társulat 1912. 309 oldal. Ara 7 korona) [könyvismertetés]

IRODALOM. 22 I kívül az Egyesült-Államoknak köszönhetjük a fiatalkorúak bíróságának intézményét s az ennek megfelelő eljárási jog eszméjét is. Az amerikai Juvenil Court birói és a gyámi hatóságnak elemeit egyesítő szerv, melynek nem czélja a büntetéskiszabás, sem az elkövetett cselekmény aprólékos pontosságú minősítése, hanem a fiatalkorú érdekében szükséges nevelőintézkedések elrendelése és foganatosítása. A kérdés megérdemli önmagában a beható tanulmányozást és ismertetést, de nálunk most, a midőn ujabb törvényhozásunk az anyagi jog sikeres reformja után a fiatalkorúak bíróságaival és bünteiő eljárási jogával foglalkozik, e tanulmány fokozottabb érdeklődésre számithat. — o. X Tanulmányok a jogügyletről. (I. Módszertani bevezetés. Irta: Dr. Hebelt Ede eperjesi jogakadémiai tanár. Budapest Franklin-Társulat 1912. }co oldal. Ara 7 korona). Szeretnők, ha a római egyes és az a ((folytatása következik», mely a czimszavakból kihallatszik, ne volna csak habilitácziós óhaj és reméljük, hogy az abban rejlő igéret valóvá leszen. Hadd beszéljenek azok a kevesen is, kik a fiatalabb nemzedékből nem egyéb réveken és vámokon át, hanem saját mondanivalójukra támaszkodva akarnak helyet. Más kérdés azután az, vájjon mily reménye lehet ma nálunk valamely uj embernek, ki nem tartozik a favorizált csoportokhoz. Hebelttől nem tagadható meg a jól kiérdemelt elismerés. Könyvét gondolkodás létesítette és az lépten-nyomon gondolatokat kelt is. Sallangok néhol zavarnak. A kezdő iró álszerénysége és a rengeteg olvasottság, melyet szerzőnk fárasztó állhatatossággal és bőséggel olvasója elé tol és pedig néha kizárólag az idézhetés és itt-ott nem is az első forrásból való idézés kedvéért tol eléje, szinte kómikusan ellentétes. Más naivitás is ki volna mutatható, azonban még Hebelt hibáiból is kitetszik, hogy tudást keres, hogy azt az utat, melyet czélja felé eddigelé megtett, komoly törekvéssel járta. A tanulmányok között az első annak eldöntését czélozza, vajon a jogtudományban a szocziologiai módszer indokolt-e és mi annak szerepe benne. Hebelt a szocziologiai módszer alatt érti a kritikait: azt, hogy a jogász a maga tanainak megalkotásakor ne apriorisztikus fogalmakból, hanem a tényleges társadalmi, állami és erkölcsi viszonyodból induljon ki és hogy ezeket állandóan vegye figyelembe úgy a normatikánál: akkor, midőn a fennálló jogszabályt keresi, mint a dogmatikában, melynek czéljaként Hebelt a jogszabályoknak logikai fogalmakba és rendszerbe való öntését jelöli meg. Ennek a czélnak a szükségességét a mindinkább szaporodó jogi normák sokaságával indokolja. Kimutatni szeretné, hogy a szocziologiai módszer a jogi dogmatikát tökéletesebbé akarja tenni, a jogi dogmali^must, a jogfogalmak légüres, logikai játékait pedig meg akarja szüntetni.