Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 1. szám - A törvényes vélelem természete

TÓ DE PLÓSZ SÁNDOR véve kétségtelennek tekintendő és ítéleti alapul szolgál-e, mindaddig, a mig az ellenfél azt kétségbe nem vonja. Nem akarom itt ezt a kérdést egészen kifejteni, hanem vizsgálódásomnak csak egyik mellékeredményéről számolok be. Vizsgálódásaimnál első pillanatra ugy láttam, hogy igen kapóra jön az az elterjedt tantétel, hogy a magánjog, de a perjog is bizonyos esetekben meghagyja a birónak, hogy valamely tényállítást mindaddig, a mig az ellenkezőt be nem bizonyítják, valónak tartson. Unger* ezeket az eseteket, melyeket szintén vélelmeknek szokás nevezni, megkülönbözteti a tulajdonképeni törvényes vélelmektől és «Interimswahrheit», előzetes valóság névvel jelöli meg azokat. Ilyen előzetes valóság volna pl. az osztr. ptk. 23. §-ában a gyermek élve születésére nézve megállapított vélelem,** vagy a perjogban a közokirat valódiságának vélelme (uj Pp. 33$. §.). A különbség a törvényes vélelem és az Interimswahrheit között az volna, hogy a mig az előbbinek esetében a törvény azt hagyja meg a birónak, hogy az egyik tényállítás valóságából egy másik tényállítás valóságára következtessen, addig az utóbbinak esetében a birónak a perben jelentős tényállítást már magában véve, minden következtetés nélkül valónak kell tartania. Az előbbi csak a bizonyítási tételt változtatja meg és csak megkönnyiti a bizonyítást, az utóbbi ellenben magát a bizonyítás terhét változtatja meg, felment a bizonyítás alól. Feltéve már most, hogy a dolog valóban ugy áll, a mint ezt a vázolt tan előadja, akkor a törvényhozó minden előzetes valóság megállapításával egy perjogi szabályt állítana fel, a mely szerint bizonyos tényállításokat a biró már magukban véve, * Unger, Syst. II. k. 150. §. $98. és k. 1., hasonlólag Windscheid, Pandekt. 6. kiad. IJJ. §. 11. j. és Regelsberger, Pandekt. I. k. 195. §. 14. j., a ki ezeket gesetzliche Fürwahrannahme elnevezéssel jelöli meg. ** A n. ptk. és a T. nem ismeri ezt a vélelmet. Nincs is reá szükség, mert az élve vagy halva születés ma már biztosan megállapítható és azt az anyakönyv hitelesen tanúsítja. Részemről azért választom ezt a példát, mert tiszta típusa az előzetes valóságnak.