Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 1. szám - A törvényes vélelem természete

A TÖRVÉNYES VÉLELEM TERMÉSZETE. 77 valóságuknak minden megállapítása nélkül, ítéletének alapjául köteles fektetni. Ebből azután azt az erős következtetést vonhatnánk le, hogy mindenütt, a hol a törvény valamely állításra nézve ezt a különös szabályt nem állítja fel, feltételezi, hogy a birónak a tényállítás valóságát meg kell állapítania, hogy azt ítéletének alapjául fektethesse. Ámbár ez a következtetés megerősítené azt az általános szabályt, a melyet én különben is helyesnek tartok, hogy a biró csak megállapított tényeket fektethet Ítéletének alapjául, mégis szükségesnek láttam azt a tételt közelebbről megvizsgálni, hogy vajon valóban perjogi szabálylyal van-e dolgunk, a midőn valamely u. n. előzetes valósággal találkozunk és hogy vajon ezek kivételt állapitanak-e meg az általános szabály alól. Mindenekelőtt azt az esetet tartottam szem előtt, ha a fél a vélelmezett ténynyel ellenkező tényre alapítja jogát, pl. a felperes az osztr. ptk. szerinti örökösödési jogát arra a tényre alapítja, hogy a gyermek halva született. Kétségtelen, hogy e tényállítás valóságának a perbeli megállapítása épen ugy történik, mint bármely más tényállítás valóságának a megállapítása. Az ellenfélnek erre a tényállításra nyilatkoznia kell és ha nem nyilatkozik, a birónak a tényállítás valóságát meg kell állapítania, a nélkül, hogy az ellenkező törvényes vélelemmel, az úgynevezett parancscsal törődnie szabadna. Azt lehetne ugyan erre mondani, hogy hiszen az említett tan szerint az előzetes valóság esetében a vélelem csak a tényállitás, t. i. az élve születés állításának valósága mellett és nem az élve születés tényének a valósága mellett szól. Azonban ez ellen a felfogás ellen nézetem szerint le nem küzdhető aggályok merülnek fel. A törvényhozó, a ki az élve születést vélelmezi, vagy általában valamely előzetes valóságot állit fel, ezt — mondjuk egyelőre — rendszerint azért teszi, mert a lényt tartja valószínűnek, az esetek túlnyomó többségében megtörténtnek. Már most azt kell kérdeznünk, hogyan jusson a törvényhozó, a ki ebből az alapgondolatból indul ki. ahhoz, hogy a tényt