Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 8. szám - A mentelmi jog határai. 2. [r.]

A MENTELMI JOG HATÁRAI. ságtételre való felhívása a szomszédoknak stb.). Némely jogrendszerben önbíráskodás is megengedett volt. Ez az archaistikus vonás átcsúszott a modern jogrendszerekbe is, hol azzal iparkodnak némileg megmagyarázni a tettenkapás eseteinek különös büntetőjogi elbírálását, hogy a közbátorság emelésére hat, ha az állam a maga büntető erejével elnyomja a tett szinhelyén a tettest, s a nyomban foganatosított előzetes letartóztatással a rögtönös —- quasi előlegezett — büntetéssel, szabadsága elvonásával, fenyiti a bűnöst. De ezzel aztán mindent elmondtunk, a mi a tettenkapott bűnözővel szemben felhozható. Egyébként ő is teljesen azonos sorsot érdemel, mint más bűntettes. Jogilag teljesen azonos elbánásban részesítendő, s abban is részesül. Ha áll ez a közönséges bűntettesre nézve, nincs ok, a mely miatt ez másként volna elbírálandó a parlamenti tagokra nézve, a kiknek mentessége nem súlyosbíthatja helyzetét büntető per esetében, mert ez «contradictio in se» volna. Ilyen lucus a non lucendo az a felfogás, mely szerint mig a közönséges tettes tettenkapás esetében kiszabadul az előzetes letartóztatásból, ha személyazonossága megállapittatott, a parlamenti tag ellenben nem, mivel őt a mentelmi jog védi. Eddig tisztán a BP. alapján kerestük a jogszerűségét a parlamenti tag előzetes letartóztatásának, s kimutattuk, hogy csak a BP. 141. §-nak 1. pontja alapján lehet helye e pont korlátai köpött. Ellenvethetnék e felfogás ellenzői azt, hogy ilyenformán a gyilkosságot, rablást, stb. elkövető s tettenért parlamenti tag — a mennyiben kiléte ismeretes — le nem tartóztatható s esetleg meg is szökhet. Ez igaz, de ez mentességének következménye. Ezzel szemben azt kérdjük: nem szökhet-e meg épen ugy akkor, ha nem éretik tetten, de egyébként épen ilyen súlyos cselekményt követ el? Ilyen esetben nem fenyeget a megszökés veszélye? Ez az érv tehát nem találó. Annál kevésbbé sem, mivel a