Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 8. szám - A mentelmi jog határai. 2. [r.]

584 D? BÁRÓ HORVÁTH EMIL mentelmi jog ex causa publica, mint a\ országgyűlés függetlenségének, souverainitásának biztosítéka instituáltatott, s ezt a szempontot követi, mintegy egyenes irányt s e mellett csekély jelentőségű kérdés az, a mi egyébként csak jogellenes viselkedésnél fordulhat elő, hogy valamely parlamenti tag bűncselekményt követ el s e miatt letartóztatásának kérdése jöhet szóba. Valamely közjogi alkotmánybiztositék mindig csak a megengedett cselekmények körében működik hatékonyan, a közjogi törvények a «nefas» kérdését nem provideálhatják. Szerény nézetünk szerint igen hasznos dolog volna, az esetek előreláthatóan gyér számára való tekintettel, ha az elmélet legalább egységes állást foglalna a tettenkapás esetének most megkisérelt kiterjesztése ellen. Az eddig közölt processus még csak a bíróság saját ténykedése volt, őt kötik a törvény fentidézett szakaszai. Ha ilyen letartóztatást elrendelt, arról a Házat nyomban értesiteni tartozik. A további teendő a Házé. O dönti el, volt-e és van-e helye a letartóztatásnak, avagy nem volt, s jelenben sincs. Folytatandó-e, avagy megszüntetendő? Ez a joga a Háznak fontos szankcziója a mentelmi jog ez ágazatának. Souverainitásának lényeges attribútuma. Ezzel a jogával mentől nyomatékosabban kell élnie, s mentől hatályosabban kell kifejeznie azt a fontos alkotmányjogi tételt, hogy tagjai személyes szabadsága, s ezzel függetlensége felett ő van hivatva őrködni legfelső fokban és felebbezhetetlenül. Nálunk negyvenötéves parlamenti praxis alatt egyszer (1912. évben) volt alkalma a Háznak e kérdéssel foglalkozni, s akkor is kitért a dolog lényege elől.* A budapesti büntetőtörvényszék vizsgálóbirája kötelességszerűen bejelentette a Háznak, hogy egy tagját a tettenérés esete miatt letartóztatta. A Ház két hét múlva határozott, de akkor sem a fogvatartás kérdésében, hanem csak az illető képviselő mentelmi jogát függesztette fel. * Kovács Gyula eseteben.