Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 8. szám - A mentelmi jog határai. 2. [r.]

A MENTELMI JOG HATÁRAI. 57 I mi által igen gyakran a bíróságok felett álló kormányhatalom nyomása alá kerülnek. Ha tehát látszatra kisebb az angol parlamenti tag mentességének köre, a gyakorlatban sokszorta tevékenyebbé válik azáltal, hogy e mentesség tekintetében a Ház nemcsak considerál, nemcsak jogmegállapitó, prejudiciális határozatokat, hanem valóságos büntető, condemnatorius ítéleteket hoz, melyeknek súlyát mindenki megérzi, a ki e kiváltságot megsérteni merészeli. A continentalis jogfejlődésnek itt kell pótolnia azokat a hiányokat, melyek alkotmányos berendezéseikbe az által csúsztak, hogy a Montesquieu-féle közhatalmak megoszlásának elméletét oly általános remediumnak vették, mely egymagában biztosítja az alkotmányosságot s nem vették észre, hogy nem e hatalmi ágak mechanikus separatiója, hanem a törvényesség és a jog uralma, kapcsolatban a parlament souverainitásával adja meg a valódi alkotmányosság lényegét. Másfelől meg nem elvi declaratiókra van szükség, mint pl. a «declaration du génre humaine», hanem sanctióra a közjogi törvények terén is, hol legtöbb alkotmányvédő garanczia imperfecta lex maradt, s jogi sanctio helyett ultima ratióként a népeknek csak rendkívüli eszközök maradtak: obstrukczió a parlamentben és revoluczió az országban. Szerény nézetünk szerint az angol alkotmány 1688-tól való békés fejlődésének főoka, ellentétben a folyton forrongó Francziaországgal, épen közjogi törvényeinek súlyos sanctióiban, parlamentje és főbiróságai, közjogi bíráskodásának teljes souverainitásában s kiterjedt ügykörében rejlik. Magyar jogéletünk teljesen nélkülözi a mentelmi jogról szóló jogszokás sanctióját és sem annak megsértőivel szemben a Ház eljárni nem tud, sem pedig a parlament tagjait fokozottabb védelemben részesíteni e jog megsértése ellen nem lehet. Arról pedig szintén nincs gondoskodás, hogy a parlamenti tagság megszűnte után megkisérlett feleletre vonás miatt védelem nyujtassék. Mind-mind olyan kérdések, melyek feltétlenül megoldásra várnak. Hogy az egyes, magán egyénnel szemben sincs ?7*