Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 8. szám - A mentelmi jog határai. 2. [r.]

Dí BÁRÓ HORVÁTH EMIL meg e joga a háznak, alkotmányos szempontból nem oly veszélyes ; de hogy a kormányhatalommal szemben sincs más módja, mint a miniszteri felelősség érvényesítése, ez már imminens veszélyt rejt magában, mely annál súlyosabb, mentől kíméletlenebb a többségi elv keresztülvitelében az uralkodó párt, s mentől figyelmetlenebb a Ház saját előjogaival szemben. Erre volt már néhány élénk eset: Miletics Szvetozártól kezdve Kovács Gyuláig. Annál elismerte a Ház azt az elvet, hogy parlamenti szünet alatt a Házat illető jogot a mentelmi jog felfüggesztése tekintetében a minisztérium gyakorolja, emitt meg határozottan feladta azt a jogát, hogy a tetten kapott képviselő fogvatartása felett mindenkor maga határozzon, hanem ebbeli határozatot a bíróságra bizta, holott az 1867. XII. t.-cz. 47. §-a értelmében ez a ház jogkörébe tartozik. IV. A parlamenti tag «sérthetetlensége», mások szerint ((feltételes mentessége» gyakorlatilag a büntetőtörvény és a bűnvádi perrendtartás rendelkezései szerint ismertetik el. A BTK. 19. §-a szó szerint egyezik a BP. 32. §-ával, mintha a törvényhozás ezáltal is dokumentálni akarta volna, hogy e jog tekintetében felfogása 1879-től 1896-ig mitsem változott. Abból a körülményből pedig, hogy a törvényjavaslat eredeti szövege a mentelmi jog tárgyi terjedelme felől részletes intézkedéseket tartalmazott, de ezeket a Ház az igazságügyi bizottság véleménye alapján mellőzte, szintén kiérzik bizonyos óvatosság, melylyel e kérdés a bűnvádi per szempontjából kezeltetett a Házban. Feltűnő is lett volna, hogy ily fontos közjogi kérdés a bűnvádi perrendtartásban csak amúgy odavetve per tangentem szabályoztatott volna.* Megválasztásának napjától élvezi e sérthetetlenséget a kép* Edvi Illés BP. magyarázata 199. oldal I. kötet.