Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)
1912 / 8. szám - A mentelmi jog határai. 2. [r.]
Dl BÁRÓ HORVÁTH EMIL képviselőinek ugyanazt a felelőtlenséget és sérthetetlenséget, melylyel a nemzet egyeteme bir. Németország, s last and least Ausztria szintén reczipiálták a franczia rendszert, előbbi ugy a Reichsverfassungban, mint a büntetőtörvénykönyvben megállapítván, hogy a képviselő a parlamentben tett nyilatkozataiért avagy leadott szavazatáért sem birói, sem fegyelmi felelősség alá nem vonható. Ausztriában pedig az 1867. évi Statsgrundgesetz 16. §-a teljes felelőtlenséget biztosit a képviselői által a parlamentben leadott szavazat miatt. Mint fentebb érintettük, a magyar mentelmi jogfejlődés — mint történeti alkotmányunk egyik integráns része — rokon jelen séget mutat az angol joggal, ámde tartalmát illetően, a magyar mentelmi jog szoros rokonságban áll a franczia-belga jogrendszerrel. Az ellentét főleg abban nyilvánul meg, hogy mig Angliában a kisebb felelőtlenség paralizálva van a Ház súlyos büntető hatalma által, melylyel a maga hatáskörében a vétkes tagot érzékenyen sújthatja ugyan, de másfelől idegenekkel szemben hatályosan megvédheti a maga büntető jurisdictiójával a mentességet, mert annak megsértőit mint «breach of privilege»-ben bűnösöket szabadságvesztéssel is büntetheti: addig a continensen, s nálunk is, a ház büntető hatalma saját tagjaival szemben is kisebb, idegenekkel szemben meg épen hiányzik. A mint nálunk a képviselőház maga mondta ki, az 1891 augusztus 10-iki mentelmi jelentés kapcsán, hogy a képviselő ellen, hivatása gyakorlása közben elkövetett büntetendő cselekmény megtorlása nem áll a Ház jogkörében, hanem a rendes bíróságok jogához tartozik. Az angol parlament egyik vonatkozásában nem más, mint fontos kollegiális állambiróság s e birói functio révén válik oly hatékonynyá a mentelmi jog védelme, mig a continentalis parlamentek — eltekintve a tagok igazolásától — majdnem teljesen nélkülözik a birói jurisdictiót, s jogaik, kiváltságaik védelmeért a rendes biróságokhoz kénytelenek folyamodni,