Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 1. szám - A nemzetközi törvényalkotás szervezése

A NEMZETKÖZI TÖRVÉNYALKOTÁS SZERVEZÉSE. 1 ' a feladatok pedig nagyon hasonlítanak, egy világparlament népképviseleti tényezőjének leendő feladataihoz. Az újjászervezésről egy külön bizottság tanácskozik, melynek, az értekezlet bizalmából, én is tagja vagyok. A nehézségek nagyok, munkánk valószinüleg még több éven át fog elhúzódni. Valami kulcsot kell találnunk, melv szerint a különböző nemzetek arányos számszerinti képviselete megállapítható legyen és, ha ez sikerült, meg kell állapitanunk, hogy mikor szavazzanak az értekezlet tagjai mint egy homogén testület tagjai és mikor nemzetenként, ez utóbbi esetben természetesen akkép, hogy minden nemzet egy szavazattal birjon. De vajon nem szerencsés körülmény-e, hogy mindezek a kérdések mintegy próba-megoldást fognak találni egy olyan nemzetközi tanácskozó testületben, a melynek megállapodásai ez idő szerint még csupán erkölcsi hatálylyal birnak, a hol tehát nem okoz veszélyt a kísérletezés, még akkor sem, ha netán elhibázott kísérletekre vezetne? Ha pedig helyes és igazságos megoldásokat találunk, akkor már csak egy hajszál választ el a további lépéstől, t. i. attól, hogy az interparlamentáris uniónak szavazati joggal felruházott tagjait az illető parlamentek válaszszák meg, mindegyik a maga köréből, hogy tehát az unió valóságos nemzetközi képviseletté változzék át és' hogy az a viszony, a mely közte és az időszakonként tartandó diplomácziai congressusok, mint nemzetközi törvényhozó testületek közt, tényleg már kialakulni kezd, jogi formát, vagy legalább állandó szabályozást nyerjen. A miket a fennebbiekben a nemzetközi törvény-alkotás várható kifejlődéséről irtam, mind olyan dolgok, a miknek teljes megvalósulása a közel jövőban alig várható és a miknek miként és mily formában való kialakulását előre megjósolni lehetetlen. De ennek a kialakulásnak már annyi előjelét, sőt egészen spontán jellegű kezdő lépését látjuk mint megtörtént tényt magunk előtt, hogy a nemzetközi törvényalkotás rendszeres szervezését az utópiák világából a fejlődő valóság országába átlépettnek bátran állithatjuk. Egy szebb jövő iránt való