Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)
1912 / 1. szám - A nemzetközi törvényalkotás szervezése
A NEMZETKÖZI TÖRVÉNYALKOTÁS SZERVEZÉSE. 29 nem tesz eleget, a népképviseleti közreműködésre befejezett tények létesítése előtt van szükség. Világos az is, hogy ez a közreműködés nem érvényesülhet 40 - 50 parlamentben elszórva, hanem ép ugy csak egy nemzetközi népképviseleti testületben, a mint az egyes államok végrehajtó hatalmának képviselői is egy testületben tanácskoznak és határoznak. Hogy ez a testület miképen lesz szervezve, hogy annak milyen lesz a viszonya az államfők képviselőiből alakult congressushoz, hogy mennyiben lesz szükséges azontúl is fenntar tani az egyes országok parlamentjeinek külön jóváhagyási jogát: ezek mind olyan kérdések, a melyekre nehéz volna most válaszolni. Itt, a hol a tényleges állapotok még kevesebb támpontot nyújtanak a jövő fejleményeinek megállapítására, mint a nemzetközi törvényalkotás másik tényezője, a diplomácziai congressusok tekintetében, itt még vakmerőbb dolog volna a tervezgetések útjára lépni, mint amott. De minden támpont híjában ezen a téren sem vagyunk. Megtaláljuk azt az interparlamentáris unió kialakulásában, a melyet, talán vezető férfiai akaratának ellenére, a benső szükség késztet arra az evolutióra, mely végeredményében meg fogja oldani a népképviseleti tényező nemzetközi jogalkotó hivatásának kérdését. Az interparlamentáris unió eleinte tudvalevőleg csak némely parlament csekély számú tagjának időnkinti találkozása volt, oly czélból, hogy a nemzetközi béke érdekeiről tanácskozzanak. Az unió 1889-ben keletkezett, de már 1895-ben kidolgozta és az összes kormányoknak bemutatta azt a nemzetközi választott birósági tervezetet, a melyet, csekély módosításokkal, az 189Q. évi hágai értekezlet magáévá tett és életbe léptetett. Ez az első nagy siker minden várakozást felülmúló lendületet adott az ifjú intézménynek. Ma már az egész müveit világ parlamentjeiben vannak tagjai; a legrealisztikusabb kormányok számolnak vele és az 1908. évi berlini értekezleten a német birodalmi kanczellár az európai béke fenntartásának egyik leghatalmasabb tényezőjeként üdvözölte az uniót. Ugy mint az első, 1889. évi,