Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 1. szám - A nemzetközi törvényalkotás szervezése

28 D? GRÓF APPONYI ALBERT mindig csak egyes esetek elintézése alkalmából és mint ennek a végrehajtó hatalmi functiónak függeléke jelentkezett. Angliában semmiféle ilyen nemzetközi megállapodásnak beczikkelyezése sem kivántatik; Amerikában egyedül a senatus hozzájárulása szükséges; az európai szárazföldi alkotmányos országok legtöbbjében a parlamenti hozzájárulás akkor szükséges, ha a megállapodás az illető államra anyagi terhet ró. Mondhatni azonban, hogy ez az utólagos beczikkelyezése egy congressusi megegyezésnek, még ha az ahhoz való jog a törvényhozás alkotmányos jogkörébe világosan be is van illesztve, puszta formalitásnál nem egyéb. Melyik parlament venné magára azt a felelősséget, hogy egy sokak közt nagy nehézséggel létrejött megegyezést a hozzájárulás megtagadása által meghiúsítson, vagy hazáját az egész világgal, vagy egy egész világrészszel ellentétbe hozza? inkább meghajol a bevégzett tény előtt és legfölebb azt a kormányt buktatja meg, a mely e ténynek részese volt. Bátran lehet tehát állítani, hogy az eddigi sporadikus nemzetközi törvényalkotás, a mely mint függelék fűződött egyes bonyodalmak elintézéséhez, teljesen az államfők, a végrehajtó hatalom ténykedésén alapult. Ezt pedig éppen azért tűrték, mert sporadikus és alkalmi jellegű volt ez a törvényalkotás; úgyszólván melléklete egy oly ténykedésnek, a mely a maga természete szerint valóban a végrehajtó hatalom természetes illetékességéhez tartozott. Egészen megváltozik a helyzet, mihelyt a nemzetközi törvényalkotás rendszeres és önálló functióvá válik. Attól a pillanattól kezdve, a melyben az emberek ennek az átalakulásnak teljes öntudatára ébrednek, előtérbe lép a nemzetközi törvényalkotás olyan szervezésének kérdése, mely megfelel a törvényhozói feladat követelményeinek, mely annak alkotásait felruházza a törvény egész méltóságával, kötelező erejével és állandóságával. Ilyen természetű és hatályú jogalkotást pedig a modern ember el sem képzelhet népképviseleti közreműködés nélkül. Az utólagos beczikkelyezés formasága — éppen, mert, a mint láttuk, a legtöbb esetben merő formaság — ennek a követelménynek