Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 1. szám - A nemzetközi törvényalkotás szervezése

A NEMZETKÖZI TÖRVÉNYALKOTÁS SZERVEZÉSE. 27 hágai értekezleten — hogy azok az országok, a melyek valamiben megegyeztek, ezt az egyezményt magukra nézve kötelező jogként állapítsák meg, tekintet nélkül a többiekre, a kikre ebből semmi kötelezettség sem hárul; ha pedig a müveit nemzetek nagy többsége létesit ilyen megállapodást, a többiek fokozatos csatlakozása rendszerint csak idő kérdése. Képzelhető a kérdések egy bizonyos osztályozása is, azzal, hogy az egyhangúság némelyekre nézve nem kívántatnék meg. Mindezek csak odavetett eszmék, ama különböző utak egynémelyikének megjelölésére, a melyeken a nemzetközi törvényhozó gépezet nagyobb munkaképesség felé haladhat és bár lassú átalakulással bizonyára haladni fog. De van a nemzetközi törvényalkotásnak egy igen nagy problémája, az, a melyre előbb czéloztam és a mely csak ezentúl fog napirendre kerülni, bár szelét már most is érezni. És ez a népképviseletek részvétele ebben a törvényalkotásban. A nemzetközi jog eddig, lehet mondani, az államok végrehajtó hatalmának ténykedéseiből nőtt ki, az ő gyakorlatukból, az általuk létesített szerződésekből és megállapodásokból; és mivel a jogalkotó tények legnagyobb része egyes concrét esetek elintézésében .állott vagy ahhoz fűződött, tehát valóban a végrehajtó hatalom körébe tartozott, idáig ez nem is volt feltűnő. Anyagi kérdések elintézésénél, pedig kereskedelmi szerződések megkötésénél, a nemzetközi magánjog területén kötött egyezményeknél, alkotmányos államok törvényhozásának mindig volt beleszólása. De hiszen nem is ilyenekről beszélünk, hanem azokról a több — vagy minden állam részvételével megkötött egyezményekről, a melyek az összes államoknak vagy azok nagy részének mint olyanoknak egymáshoz való jogviszonyát szabályozzák, tehát a nemzetközi közjog terén valóságos törvényalkotást jelentenek. Ilyenekben fölöttébb ingadozó, alkotmányjogilag többnyire szabályozatlan és gyakorlatilag hatálytalan a törvényhozás népképviseleti tényezőjének részvétele, a mi ismét abból származik, hogy az általános nemzetközi jogszabály (= törvény) alkotás ezen a téren