Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 1. szám - A nemzetközi törvényalkotás szervezése

26 DE GRÓF APPONYI ALBEK1 ország és Oroszország megegyeztek valamiben, de el kell a dolgot ejteni, mert esetleg Honduras vagy Haiti ellenkezik vele. Ennek a hangulatnak nyilt kifejezést adott a franczia nemzetközi jogtudomány egyik jelese, Louis Renault, midőn a második hágai értekezletet ismertető előadásában a jogi egyenlőség tulhajtásának nevezte a kis nemzetek ragaszkodását a s-ava^alok egyenlőségéhez. Elvégre is nem csupán az államok, de az egyének is alanyai a nemzetközi jognak és igy, ha az államok mint ilyenek, egyenlők is, az egyének nagyobb számának jogos igényei sem tehetők félre teljesen. Hogy minő módokon lehet majd ezeket az ellentéteket elsimítani, a szemben álló jogos igényeket kiegyenlíteni, a nehézkes gépezetet munkaképessé tenni, arra nézve nem akarok itt concrét javaslatokkal előállani. Talán hivatottságom sincs reá, de semmi esetre sincs a kérdés erre kellően megérlelve. Az ilyen nehézségek legyőzése úgysem történik egyszerre, valamely hirtelen fölmerült mentő eszme által, hanem maga az élet fedezi föl lassanként a megoldásokat és eszközli fokozatosan a szükséges javításokat. Ez a nemzetközi törvényhozó gépezet is zakatolni fog egy ideig mostani ügyefogyottságával, míglen hol itt, hol amott valamit módosítanak rajta; sőt, ugy hiszem, az a további complicatio, a melyre majd a továbbiakban fogok reá mutatni, és a mely látszólag szaporítja a nehézségeket, a végén a kibonyolodásnak erélyesebb megindulásához fog vezetni. Annyit azonban mégis megjegyzek, hogy az említettem nehézségek megoldásának többféle módját lehet gondolni, bár azok egyike sincs a megvalósításra megérve. Képzelhető az országoknak világregiók szerinti csoportosítása, akkép, hogy azokat a kérdéseket, a melyek úgyszólván kizárólag valamely régiót érintenek, csupán ama regio országainak értekezlete szabályozná, akkép azonban, hogy a többi országok ezt a szabályozást általános érvényű jogként elismernék, ép ugy, a mint az egyik állam a másiknak törvényeit, ennek területén, tiszteletben tartani köteles. Képzelhető az is — sőt már föl is merült ez a gondolat az utolsó