Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 5. szám - Kinematograf-jog; (Harmadik közlemény)

KÜLFÖLDI JOGÉLET. A mozgófenyképcknek a közjog egyes ágaival szemben fennálló összefüggésének vizsgálata után annak magánjogi vonatkozásain tekintsünk végig. Már előzetesen is megemlitheiő, hogy mig a közjogi intézkedések legnagyobbrésze a kmematográf-elóadásra ' szorítkozik, addig az idevonatkozó magánjogi intézkedések •— kevés kivétellel — a kinemaíográf-felvételre, annak tárgyára és az ezekkel összefüggő körülményekre vonatkoznak. A mi az érvényesülő jogelveket illeti, azok egyrészt az álialános magánjog, másrészt a szerzői jog tételei. E kétfajta jogszabályok — a természetükből folyó különbségekfői eltekintve — jelen esetben főleg abban térnek el egymástól, hogy mig a szerzői jog szabályai a felvétel készítőjét védelmezik azok ellen, kik felvételeiken fennálló jogaikban sértik, addig az általános magánjogi elvek épen ellenkezőleg a szerzővel állanak szemben és annak megakadályozására irányulnak, hogy oly személy, tárgy vagy cselekmé íyről készüljön felvétel, a melyre nézve a nyilvánosság előtt való bemutatás sérelmes lehet. A Kinem .tograf-felvé'el tárg)a lehet i. tájrészlet, természeti folyamat, vagy 2. lehetnek azok személyek, allatok avagy élettelen, de mesterségesen előállított tárgyak, végre 3. és ez a leggyakoribb, lehet az összefüggő cselekmény. Oly felvételeknél, melyek tárgya az első két csoportból való, az általános magánjog szabályai érvényesülnek a szerzővel szemben, mig ha cselekmény a felvétel tárgya, az általános magánjogi elvek helyébe legtöbbször a szerző jogi elvek lépnek. 1 Mellőzve az első csoportba sorozott felvételekKel kapcsolatos jogviszonyok tárgyalását, ama jogelvek ismertetésére térek át, melyek a személyekről eszközök kinemaiograf-felvételekre állanak fenn. Szólnom kell itt elsősorban is a személyt csaját képmásán megillető jogáról» Értve ez alatt azt a minden személyt megillető rendelkezési jogot, a mely arra irányú1, hogy az illető egyén megengedhesse, avagy megtilthassa az őt ábrázoló fényképek, illetőleg mozgófényképek készítését, terjesztését és a nyilvánosság előtt való bemutatását. A jog létezése, mely a személyiség jogával függ össze, ma már vitán kivül áll, de annak terjedelmére vonatkozólag eltérők a vélemények. Egyesek szerint a felvétel terjesztéséhez, közszemlére kiállításához, nyilvános bemutatásához mindenesetre az ábrázolt személy engedélye szükséges, eltekintve bizonyos kivételes esetektől.2 Merő ellentétben áll ezzel az az ugyancsak elterjedt nézet,3 mely szerint senki sem tagadhatja meg a róla készített felvétel terjesztését, kiállítását, bemutatását, a mennyiben a fel1 Az általános magámogi elvek érvényesülnek az ily tárgyú felvételeknél is akkor, ha a cselekmény nem valamely meghatározott ezé ból mutattatik be a nézők előtt. Pl. tűzoltás. 2 Georg. Cohn. Kinematographenrecht. 1009. 19. old. Ez a Reichsgesetz betreffend das Urheberrecht etc. (1907) álláspontia is ; 22. §. 3 Josef Kohler. Kunstwerkrecht. 1909' 157. old. és köv.