Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 5. szám - Adalékok Szerbia büntetőjogának fejlődéséhez

406 KÜLFÖLDI JOGÉLET. A régi jogszokások, szerint u. i., ha egy Dubrownik városbeli egy szerbet megölt, vagy forditva, ugy az illetőnek 500 perpert kellett fizetnie, mely összegnek fele az állam, fele pedig az egyház pénztárát illette, így volt ez a XIII. század közepéig, a mikor Dubrownik Velencze hatalma alá kerül. A régi szokásoknak u. i. a velenczei herczeg Boleti Feletro nem akar hódolni s mikor egy dubrowniki egy szerb polgárt megöl, elrendeli — az eddigi gyakorlatot felfüggesztve — hogy a gyilkosság megtorlásául a minden müveit államban egyaránt elismert büntetés: a halálbüntetés alkalmaztassák. Természetesen e határozat az évszázadok alatt megcsontosodott jogszokásokba ütközött s a városbeliek nyilt lázadással figyelmeztették a herczeget a régi gyakorlathoz való alkalmazkodásra s mikor ezzel czélt nem értek, a szerb királyhoz folyamodtak, ki mellettük tört lándzsát, kimondva, hogy a szerb király nem tartja magához méltónak azt, hogy saját kezével vért ontson ; egyébként a dubrownikiak büntessenek ugy, a hogy akarnak. Már Dusán törvényében, melynek forrása a byzanti Ekloga, változik a büntetendő cselekmény jogi természetéről való felfogás. A büntetendő cselekmények törvényes tényálladékainak megállapításánál legfőbb irányító elvül az tekintetik, hogy lehetőleg az állami rend biztosittassék. A büntetési nemek azonban a legemberietlenebbek: kvalifikált kivégzés, elégetés, testcsonkitás stb. A négyszázéves török uralom alatt nincs önálló szerb jogélet és jogfejlődés, igy büntetőjogi sincs. Majd a XIX. század közepe óta pedig mindjobban az osztrák, franczia és német jogfejlődés vonzó körébe kerül. Szerbia ujabb büntetőjogi fejlődésében három periódust különböztethetünk meg. Az első tart a felszabadulási küzdelemtől (1804) a XIX. század közepéig. A második a jelenleg még érvényes büntető törvénykönyv haláláig. A harmadik pedig az uj tervezet törvényre való emelkedésével veszi kezdetét. A felszabadulási küzdelem második hónapjában uj törvénykönyv lep életbe. De ez is még mindig vallási megszenteltség által szankczionált szabályokat tartalmaz, minthogy nem volt más, mint a Kormcia egyes büntetőjogi intézkedéseket magában foglaló pontjainak kivonata. Ugy az 1807-iki, mint az ezt követők inkább katonai jellegű büntető törvénykönyvek, melyek főczélja a felbomlott állami rend megszilárditc.sa. Mint Szerbia büntetési rendszerében általában, ugy még most is a tálió játssza a legnagyobb szerepet. Különösen érdekes az 1807-iki törvény JI. §-a, mely mig egyfelől a boszorkányok üldözését tiltja el a mai Btk.-ek szűkszavú intézkedéseivel szemben kissé furcsán hangzó bőbeszédű indokolással ; másfelől ép annyira figyelemreméltó a benne foglalt legridegebb tálió-rendszerrel. E szakasz u. i. szórói-szóra a következőkép hangzik: «A ki megkísérli azt, hogy boszorkányok után kutasson abból a czélból, hogy azokat kínozza, megölje vagy vízbe dobja, a mint ezek az