Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 5. szám - Folytatólagos végrehajtás; (A végrehajtási novella 31. §-ához.)

402 BÍRÓI GYAKORLAT. rozat rendelkező része meg nem állhat, annak ellenére, hogy az indokolás egy része és főként kiindulási pontja helytálló. A budapesti tábla határozatának indokolása lényegileg azon sarkallott, hogy a Vhn. ji. §-ában általános átmeneti időt állapított meg a törvény, melynek elmultával a régi törvény szerinti mentességi szabályok alapul vételével végrehajtás nem foganatosítható. Ebből vonta le azt a konklúziót, hogy a folytatólagos végrehajtás sem foganatosítható a régi törvénybeli mentességi szabályok értelmében. Ezzel sze nben kifejtettem fen' hivatkozott czikkeml en, hogy a 31. §-ban meghatározott átmeneti időt megelőzően, vagy ez átmeneti idő alatt kért végrehajtás az elrendelő végzésnek megfelelően — azaz a régi törvény mentességi szabályainak alapul vételével — foganatosiiandó, az elévülési időn beiül (1881 : LX. t.-cz. 2j. §.)< A foganatosítás ugyanis az elrendeléstől eltérő módon kifejezett törvényi intézkedés hiányában meg nem történhetik. Mindez alapját abban találja, hogy a Vhn. 31. §-a csakis a kérelem előterjesztésének idejéről, nem azonban egyúttal a foganatosítás idejéről tartalmaz rendelkezést. Végül rámutattam arra is, hogy az 1908 19,900. 1. M. sz. rendelet 2. §-ából sem folyik a budapesti tábla határozatának indokolásában kifejtett általános átmeneti idő fogalma. Ezeket az indokokat magáévá teszi a kolozsvári tábla 13. sz. döntvényének indokolása. Ennyiben feltétlenül helyes a kérdés megoldásánál alapul veendő kiindulási pont. Hogy a kolozsvári tábla ennek ellenére nem jut arra az eredményre, a melyet a budapesti tábla döntvénye deklarál, annak legfőbb oka a folytatólagos végrehajtás helytelen fogalmi meghatározásában rejlik. A kolozsvári tábla mindkét hivatkozott határozatában azt mondja ki, hogy a folytatólagos végrehajtás nem más, mint alapvégrehajtás eg)rs\era folytatása; hogy a folytatólagos végrehajtás nem uj végrehajtás, hanem csupán «annak megengedése, hogy a már elrendelt végrehajtásnak eredménye vagy teljes eredményre nem vezetett foganalositása folytattassék». Egy további érvet merit ez álláspont]'1 mellett a táblai határozat abból, hogy a Vgrh. tv. 116. §-ának első bek. a folytatólagos végrehajtás egy oly esetéről is rendelkezik, a melynél nem a bíróság rendeli el külön végzéssel a végrehajtás folytatását, a hol tehát az alapvégrehajtáshoz csatlakozó folytatásos jelleg még inkább kidomborodik. Mindebből pedig azt a konklúziót vonja le a döntvény, hogy az alapvégrehajtásnál alkalmazott szabályok a végrehajtás folytatásánál, mint az alapvégrehajtással a legszorosabban összefüggő cselekménynél is alkalmazást nyernek. E felfogás annyival is inkább megállhat, mert — a mint az előbbiekből kimutattam — per absolutum nem zárja ki a Vhn. 31. §-a az átmeneti idő letelte után sem a régi törvénybeli mentességi szabályok alapul vételével történendő foganatosításokat.