Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 5. szám - Alaptőke-felemelés a tartalékalap felhasználása és a társasági vagyon nagyobbra értékelése utján; (A budapesti kir. itélőtáblának 1912. évi márczius 14-én 545/1912. V. sz. a. kelt határozatához.)

BÍRÓI GYAKORLAT. 397 egymással való szembeállítását tartalmazza, csupán azt éízleiheii, hogy az: a K. T. 199 , — illetőleg 458. és 453. §-aiban - és az alapszabályokban megállapított szabályoknak megfelel, ellenben észleletének köréből ki van zárva a mérlegbe felvett számadatok helyességének ellenőrizhetése, mely ellenőrzés csupán az egész üzletkezelés megvizsgálása utján volna lehetséges, a Ebből következteti a budapesti tábla, hogy a bíróság feladata a mérleget illetőleg csakis «az alaki szabályok szempontjából való vizsgálatra terjed ki» és «ha ily szempontból hibát vagy aggályos jelenséget észlelne^ a czégbiróság felvilágosítást kérhet, avagy esetleg szakértőket is meghallgathat. A budapesti táblának ez az általános jellegű állásfoglalása tükröződik vissza a szóban forgó 545/912. V. sz. határozaton is, a mely azonban tul megy az 1860 910. V. számú végzésben megvont határokon, a midőn nem tisztán «a!aki» szabályok fennforgásának ellenőrzésében jelöli meg a czégbiróság felügyeleti hatáskörét, mert hiszen a vagyonériékelés realitásába is beavatkozást enged meg nyilvánvalóan helytelen ad4ok fennforgása esetén, de viszont szorosabb korlátok közé vona a czégbiróság felügyeleti hatáskörét, minthogy az «aggályos jelenséget» nem tartja elégségesnek a czégbiróság érdemleges ellenőrzésének érvényesítéséhez. Az 1860 910. V. sz. határozathoz mo^t még csak azt jegyezzük meg, hogy a közgyűlési jegyzőkönyv és a mérleg felülbírálása egymástól el nem különíthető, minthogy a mérlegmegaltapitás a közgyűlési jegyzőkönyvbe foglalt határozatként jelentkezik, sőt az évi rendes közgyűlésnek legfontosabb határozata. Fe|tege:éseink czélján messze tul menne, ha a mérleg felülvizsgálatának kérdését részletesen bonczolnánk. Most — a szóban forgó kérdésre tekintettel — csak egyes általánosságokat kívánunk a K. T. 199. §-ának 1. és 2. pontjai tekintetében leközölni. Kétségtelen szabály az, hogy a társaság vagyonát a közgyűlés értékeli a mérlegmegállapitással kapcsolatosan. Ebből azonban nem következik, hogy a közgyűlés jogosított a vagyontárgyakat tetszés szerinti érték'e becsülni, mert hiszen a K. T. 199. §-a abszolút szabály alakjában rendeli, hogv «a társaság vagyona azon értékben veendő fel, mely az üzleti év utolsó napján az egyes tárgyak értékének megfelel» és «az árfolyammal biró papírok legfeljebb azon árfolyamban vehetők fel, mellyel azok az üzleti év utolsó napján bírnak.9 Ha tehát a közgyűlés megsérti ezeket a szabályokat, erre vonatkozó határozata, mint nyilván törvényellenes, akár hivatalból, akár a részvényesek keresete alapján (174. $.), megsemmisíthető. A birói gyakorlat azonban a K. T. 199. igának 1. pontját nem magyarázza szószerint. A részvénytársaság u. i. kétféleképpen sértheti meg a törvénynek szóban forgó szabályát: vagy kisebb értékben veszi fel az egyes vagyontárgyakat (titkos tartalékot gyűjti, vagy túlértékeli azokat.