Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 5. szám - Alaptőke-felemelés a tartalékalap felhasználása és a társasági vagyon nagyobbra értékelése utján; (A budapesti kir. itélőtáblának 1912. évi márczius 14-én 545/1912. V. sz. a. kelt határozatához.)

IRÓI GYAKORLAT. A kisebb értékben való felvétel, habár sérti is a részvényesek osztalékjogát és igen a'kalmas arra, hogy a közgyűlési többséget alkotó nagy részvényesek ezen az úton kényszerítsék a kis részvényeseket nem jövedelmező részvényeik eladására, de ezen kivül könnyen megkáro>ithatja az álla n adóigényét is, - általában véve - a mennyiben a «szolid üzletkezelés» tág epitetonja reá kiterjeszthető — védelemben részesül a birói gyakorlat részéről, a mit tekintetbe véve a K. T. 199. §. 1. pontjának az irreálisan nagy értékelést lehetővé tevő rendelkezését, a mely nem a ((beszerzési és előállítási ára» jelöli meg — csak helyeselni lehet. (Nagy jelentőségű e tekintetben a Curia 1186/1910. V. sz. határozata, a melyet Oppler Emil a Jogállam 1911. évi 6. füzetében ismerteiéit). Különben is, ha társaság a kisebbre értékelés terén tul megy a szolid üzletkezelés határain, az érdekeikben első sorban sértett részvényesek elég hatalmas fegyverrel, a megtámadási joggal, küzdhetnek ellene. Sokkal fontosabb és egyúttal következményeiben súlyosabb tekintet alá esik azonban a túlértékelés, tehát, a midőn a társaság a vagyonát kitevő tárgyakat valóságos értéküknél magasabb értékben veszi fel mérlegébe. Ennek gyakorlati eredménye az, hogy bizonyos passzívák egyszerűen eltüntethetők, az alaptőke hamarább nyer fedezetet és igy a részvényesek nagyobb, helyesebben fiktív osztalékhoz juthatnak, viszont, a társaság hi'elezőinek egyetlen garancziája, a törvény világo; szándéka ellenére, kisebb lesz. A túlértékelés tehát sokkal nagyobb gazdasági veszedelmet rejt magában és ezt a veszedelmet csak minősiti, hogy az ellene való küzdelemben rendszerint nem vesznek részt a részvényesek megtámadási jogukkal, mert hiszen a túlértékelés reájuk nézve, legalább első hatásában előnyt jelent. Ilyenkor a megtámadási joggal nem biró hitelezők egyedül a czégbiróság ellenőrzésében találhatnak védelmet. (A czégbiróságnak ezt a hivatását épen a mérbg helytelen szerkesztésével szemben nagyon helyesen domborítja ki a B. T. 1953/901. (D. T. 88., 308. .1.) és 3394 905. V. sz. határozata). Elfogadva tehát a B. T. 1860/910. V. sz végzésében kifejezett azt az álláspontot, hogy a czégbiróság «aggályos jelenség* fennforgása esetén jogosított a társaság vagy szakértők meghallgatása utján a mérlegszerkesztés helyességéről meggyőződni — kétségtelennek keil vennünk, hogy akkor, a midőn a társaság pl. hajóinak éveken át feltüntetett értékét magasabbra emeli, avagy árfolyammal biró értékpapírokat becsül nagyobb értékre, — legalább is szokatlan és rendkívüli műveletet valósit meg, a mely aggályos is a tekintetben, hogy nem ve\et-e e\ a\ eljárás a törvény állal üllőit túlértékelésre ) És ez jogunk szerint annál inkább vehető valószínűnek, mert hiszen a 199. §. 1. pontja amúgy is magas érték felvételét teszi lehetővé. Ennélfogva, tul menve a B. T. 545 912. V. sz. végzésében foglalt elvi kijelentésen, — véleményünk szerint nsm c;ak joga, hanem köteles-