Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 1. szám - Az ági öröklés törvényhozási szabályozásáról

IÓ2 BÍRÓI GYAKORLAT. pontjában emiitett semmisségi okok tényállásának szolgáltatása nélkül oly határozatokat hoz vagy intézkedéseket tesz, a melyek a vád vagy a védelem érdekeit érzékenyen sértik. Különösen az esküdtbirósági ügyben, a hol a bizonyitásíelvétel elsősorban a laikus kollégium használatára történik, nem jelentőségnélküli, ha egy elnök, a ki p. o. a vádlott terhére elfogult, lényegben korlátozza a védelem tanúit, vagy czélzatosan állapítja meg a bizonyítási eszközök felvételének, rendjét, mellőz oly szembesítést, melynek a védő világosságot hozó erkölcsi erőt tulajdonit. Ha az elnöknek széles jogköre perorvoslatok révén nem volna ellenőrizhető, — mondja Vargha Ferenc^ — az elnök a íőtárgyalásnak nemcsak szuverénje volna, de hatalmától elkapatva, annak zsarnokává is válhatnék (A Bp. Magyarázata. II. k., 559. 1.). De nem is következetes a Curia. A Bp. 384. §-a szerint semmiségi ok, ha az «itélőbiróság» nem volt törvényesen alakítva (1. poni). Semmisségi ok, ha az «itélőbiróságj»nak törvény által kizárt biró volt a tagja (2. pont). Semmisségi ok, ha az «itélőbiróság» hatáskörét túllépte (4. pont). És ugyancsak a Bp. 584. §-ában olvasható: Semmisségi ok, ha a «biróság» oly szabálytalanságot vagy mulasztást követ el, melyet a törvény semmisség terhe alatt tilt (5. pont). Hogy mi értendő az «itélőbiróság» kifejezés alatt, az 1897 : XXXIII. t.-cz. 1. és az 1897 : XXXIV. t.-cz. 7. §-ára tekintettel nem vitás. De ha a Bp. 384. §. 5. pontja a főtárgyalás elnöke által elkövevetett semmiségi szabálytalanságokat felöleli — a minthogy ez kétségbe nem is vonatik — mert ezeket a «biróság» követte el: szükségképen el volna ismerendő, hogy a Bp. 584. §. 9. pontjában előforduló «biróság» kitétel szintén magában foglalja a főtárgyalás elnökét is. Sőt tovább mehetünk. A Bp. 288. §-a distingvál a főtárgyalás elnökének es az «Ítélőbíró— ság»-nak jogköre között. A 296. §. szembeállítja a főtárgyalási elnök és a «törvényszék» jogkörét. A 297. §. is elnöki és «-törvényszéki» hatáskörről szól. A 299. §. elnököt és «itélőbiróság»-ot említ. A 300. §. elnöki és «törvényszéki» végzésekről intézkedik. A 301. § szintén elnöki és törvényszéki hatáskört különböztet meg. S a Bp. más fejezetében, p. o. a 143. §-ban vizsgálóbírói, vádtanácsi, «itélőbirósági» hatáskörök vannak külön tartva, ugyanígy a 150. §-ban. Ellenben a Bp. 77. §-a a «biróság» határozatairól beszél. A 78. §. arról szól, hogy a «bíróság» miként közli határozatait. Vájjon ezek a határozatok nem vonatkoznak a vizsgálóbíróra is ? A 281. §. szerint a főtárgyalásra közvetlen idézésnek van helye, ha a terhelt bűnösségét «biróság» előtt beismerte. Vájjon a vizsgálóbíró előtt való beismerés nem esik e § alá ? Az 576. §. szerint csak «bíróság* által elrendelt ártatlanul szenvedett