Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 1. szám - Az uzsora valódi lényege

124 Dl FÖLDES BÉLA Az ingójelzálogot pedig marhákra szoritja és csak bizonyos mezőgazdasági testületek javára állapítja meg (Art. 88^.), tehát igen szük körben engedi meg. Ellenben a tulajdonfenntartást általánosítja és harmadik hitelt nyújtó személy érdekében lajstrom-kényszert (Register­zwang Art. 715.) hoz be. íme tehát a legújabb és jeles codificatio a pactum reser­vati dominii-t teljesen előtérbe helyezi, ugy hogy ez lesz az a biztosítási mód, melyet a felek mindig választani fognak, midőn a biztosíték tárgya az adós birtokában marad. Ezekből is talán le lehet vonni azt a tanulságot, hogy ezt a közgazdaságilag oly fontos jogintézményt legalább addig, a mig valami jobb (?) fog helyébe lépni, részesitsük kellő védelemben akkor is, ha a felek utólag is kötik ki, mert ezzel közgazdasá­gilag nagyobb hasznot okozunk és jogilag helyesebben járunk el, mintha az ellenkező álláspontra helyezkednénk. AZ UZSORA VALÓDI LÉNYEGE. Irta : Dr. FÖLDES BÉLA. Alig van fogalom, mely ugy a jogászt, mint a társadalmi gazdát egyaránt érdekelné, mint az uzsora fogalma, az uzsora elmélete és története. Ez elmélet kifejtéséhez tényleg épugy hozzájárultak kiváló jogászok, mint elsőrendű nemzetgazdák. Egy­úttal konstatálhatjuk azt is, hogy alig van társadalmi jelen­ség, mely az évszázadok hosszú lánczolatán keresztül majdnem mindig annyira a történelem tényezője volt, mint az uzsora. Végül pedig azt mondhatjuk, hogy az uzsora bűnét kevés kivétellel a változó korszakok elitélték, még olyan társadalmi bölcselők is, kik a repressiv jogi eszközökkel való küzdelemtől eredményt nem vártak; még ez utóbbiak is elismerték a bajt, csak más gyógykezelést ajánlottak. Hiszen még az egyébként olyan libe-

Next

/
Thumbnails
Contents