Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 1. szám - A pactum reservati dominiinak utólagos kikötése

A PACTUM RESERVATI DOMINIINAK UTÓLAGOS KIKÖTÉSE. 1 19 így volt ez pl. a harmadik személy javára kötött szerződés (melynek fejlődési története épen e tekintetben rendkívül érdekes és tanulságos).* így volt ez több országban az ingójel' zálog kérdésével és igy lesz ez a tulajdonfenntsrtás utólagos kiköthetésével. Hogy a gyakorlati életben e jogintézmény mikép néz ki, azt mutatja a következő tényleg előfordult eset: Egy lónak tulajdonosa A. azt eladja fí.-nek jogfenntartás nélkül és át is adja; a vevő a vételár megfizetésével késedelmeskedvén, A. be akarja perelni ő-t, ki hajlandó fizetni, de nincs még pénze, a ló pedig életfenntartásához nélkülözhetetlen. Ekkor a felek abban állapodtak meg, a tulajdonjog legyen az eladóé, ki a lovat bármikor visszaveheti, mihelyt vevő a részletekben fizetendő vételár törlesztésénél késedelmesen jár el. Ezáltal a hitelező biztositékát megkapta, a vevő a lónak birtokában maradt, a feleknek gazdasági és hitelérdekei teljes kielégítést nyertek és végül a pert is kikerülték. Magától értetődik, hogy ily megállapodások jogvédelemben csak akkor részesíthetők, ha nem történtek in fraudem creditorum, a mi különben más jogintézménynél is szabály. Ha a tulajdonfenntartás utólagos kikötésének kérdését bármely oldalról is közelebb szemügyre veszszük, csak arra a meggyőződésre juthatunk, hogy ezt megengedhetőnek kell mondani. A felek szerződési és rendelkezési szabadságából ugyanis már az következik, hogy a felek tetszésére kell bizni azt, hogy ily kikötést alkalmazzanak-e vagy sem, és hogy a kikötést elő* zetesen, vagy — salvo jure alieno — utólagosan alkalmazzák. A vevő a vétel tárgyáról lemondhat egészen, visszaadhatja az eladónak stb., mindehhez nem kell egyéb, mint az, hogy az eladó is beleegyezzék. Már most ne legyen joga a kevesebbhez, hogy t. i. a tulajdont visszaengedi az eladónak, de a birtokot meg* Dr. Schuster Rudolf. Harmadik személy javára kötött szerződés 1. Jogtud. Közlöny 1910. évi 51. és 52. sz.-ban.