Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 1. szám - A holttesten való jog

A HOLTTESTEN VALÓ JOG. I I 1 felirata felett folyt a vita; az indokok szerint a felperes férjet «megilleti a rendelkezési jog a temetés helye és módja felett és megilleti az a jog, hogy ő jelölje meg a sírfeliratot »; utalunk továbbá a Reichsgericht 1903 deczember 3-án kelt határozatára (u. o. 59. köt. 176. 1.); ott viszont a gyermekek pereskedtek azon, hogy hol őriztessék. az elhunyt szülő hamvvedre; a Reichsgericht helybenhagyja azt a megokolást, hogy «a tulajdon és az örökjog fogalmai nem nyújtanak alapot a per eldöntésére, de azért az érvényesített igénytől a jogvédelmet nem lehet megtagadni)). Hogy a Ptk. hallgat erről a rendelkezési jogról, az nem akadály; a «személyiségi jogok» most vannak kiépülőben: semmi kétség, hogy a fejlődés során a személyiségi jogoknak ebben az irányban való elismerése is be fog következni. Az érdekelt magánszemélyek részére biztosított rendelkezési jognak — ugy a közjoginak, mint az esetleges magánjoginak — tartalma az, hogy az érdekeltek, mindig a közjog által vont határokon belül, tehát a közrend és a jó erkölcs keretében, őrizetbe vehetik a holttestet, gondoskodhatnak annak kezeléséről (mosás, öltöztetés, díszítés, koporsóbahelyezés) s a temetést a maguk tetszése szerint rendezhetik; amint rendelkezhetnek a holttest bizonyos részei felett, pl. adhatnak valakinek egy hajfürtöt, vagy megengedhetik bizonyos részeknek tudományos czélokra való elvitelét (Loewe Károly zeneszerző szivét befalazták Stettinben az ottani Jakab-templomban a felett az orgona felett, a melyen a művész életében oly sokat játszott), éppen ugy megengedhetik a holttestnek anatómiai intézetbe szállítását, vagy megakadályozhatják a hatóságot abban, hogy a holttestet anatómiai intézetnek átadja; hasonlóképen az ő beleegyezésüktől függ a bonczolás a halál okának kiderítése végett, hacsak a bonczolást a közjog kényszerítő rendelkezései nem követelik. Az anatómiai intézetnek, az orvosnak vagy a kórháznak adott engedély egyébiránt csak akkor hatályos, ha megfelel mindazoknak a követelményeknek, a melyek valamely