Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 1. szám - A törvényes vélelem természete

A TÖRVÉNYES VÉLELEM TERMÉSZETE. 99 u. n. vélelmek is csak különös kifejezési módjai a törvénynek, a melyek tulajdonképen nem valamely feltételezésre vagy képzelet alkotására utasítják a birót, hanem bizonyos tényálláshoz kötött rendelkezések. Tüzetes megvizsgálásukat abból a szempontból kell megejteni, hogy a törvényhozó, bármely képletes beszédet használ is, végeredményében mindig valamely tényállásnak jogi hatását akarja megszabni- Ez a vizsgálat némelykor arra az eredményre fog vezetni, hogy a jognak vélelmezése a fictiók körébe tartozik. így pl. a n. ptk. 10^8., 1248. és 1362. §-ában bizonyos személyek javára felállított tulajdon vélelmek voltaképen azt mondják ki, hogy valamely dologgal bizonyos viszonylatban, bizonyos kivétel hiányában ugy kell elbánni — minden képzelődés nélkül — mintha az a haszonélvezetbe adó, a zálogbaadó, vagy a férj tulajdona volna. Eltekintve ezektől a fictiószerü esetektől — a különbség nem olyan valami életbevágó, mint a hogy hiszik — a jognak valamely tényállás alapján való vélelmezése nem egyéb, mint a jog létezésének, azaz a joghatásnak valamely tényálláshoz kapcsolása, bizonyos kivétel által meggyengitve. Különösen világos pedig ezekben az esetekben az, hogy a vélelem nem lehet pusztán csak a bizonyítási teher szabályozása. Világos ez annak részére, a ki ragaszkodik ahhoz a tételhez, hogy a bizonyitás tárgya a perben mindig tény és nem jog és a ki nem hajlandó azt a logikai hibát elkövetni, hogy ugyanabban a gondolatmüveletben, ugyanazt a fogalomjelzőt többféle értelemben használja és hogy következtetéseit ezen az alapon vonja meg. megtörténtét, hanem a rendbehozást, azaz a megszűnés jogi hatályát kapcsolja a vélel mező tényhez. Hasonló a 1. 24. D. 22., is (libertus esse videtur). Az apaság vélelme is mint törvényesség vélelme fejezhető ki. 7*