Jogállam, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1911 / 1. szám - Büntető igazságszolgáltatásunk az 1910-ik évben. 1. r.

82 .BÍRÓI GYAKORLAT. beli szabadságvesztésbüntetésre itélt ellen megállapítandó összbüntetés a mellékbüntetésekre nem terjed ki (868/910. B. T. LX. 17. 1.). Az eset az volt, hogy vádlott lopás bűntettéért börtönre és három évi hivatalvesztésre és politikai jogvesztésre, továbbá lopás vétségéért fogházra és szintén három évi tartamú mellékbüntetésre ítéltetvén, az eljáró törvényszék e két mellékbüntetést is összbüntetésbe foglalta és pedig akként, hogy vádlottat az összbüntetésként kiszabott szabadságvesztés kiállásától számított négy évi hivatalvesztésre és politikai jogvesztésre ítélte. A Curia ez Ítéletet törvénybe ütközőnek nyilvánította: mert a btk. 96—101. §-ai csak a szabadság\esztésbüntetések összbüntetésbe foglalásáról szólnak, de a mellékbüntetéseket nem emiitik, a 103. §-nak az a rendelkezése pedig, hogy halmazat esetén a törvénynek a mellékbüntetésekre vonatkozó rendeletei az 57. §. korlátai között alkalmazandók, csak azt jelenti, hogy több oly cselekmény találkozása esetén, a melyek mindegyikére mellékbüntetés van megállapítva, ezek össztartama az 57. §-ban megszabott határokon tul nem terjedhet, — mert az összbüntetés kiszabása, a 104. §. 1. pontja esetében is csak a különböző jogerős ítéletekkel megállapított szabadságvesztésbüntetésekre, nem pedig egyúttal a mellékbüntetéseknek összbüntetésbe foglalására is terjed ki, s — mert ezek szerint a btk. emiitett rendelkezései, valamint a bp. 517. §-a is csak a szabadságvesztésbüntetések összesítését engedvén meg, a törvény kifejezett engedélye nélkül az összbüntetést a mellékbüntetésekre is kiierjeszteni nem szabad. A Curia e határozatával eltért némely korábbi határozatától (lásd A büntetőtörvénykönyv magyarázata czimü müvem 3. kiadás I. kötet 448. 1.), de meggyőző okfejtése folytán ezentúl valószínűleg most elfoglalt álláspontjához fog ragaszkodni. Az elévülés félbeszakítását illetőleg már többször kétségre szolgált okul a btk. 108. §-ának az a rendelkezése, hogy a félbeszakítást csak a bíróságnak «az elkövetett bűntett vagy vétség miatt a tettes vagy részes ellen irányzott határozata, vagy intézkedése» idézi elő. A Curia ujabban két említésre méltó határozattal járult hozzá e §. értelmezéséhez. Az egyikben kimondta, hogy a polgári bíróság végzése, melylyel a fennforogni látszó közokirathamisitás (400. §.) miatt az iratoknak a kir. ügyészséghez való áttételét rendeli el a nélkül, hogy a gyanúsítottat megnevezné, nem szakítja félbe az elévülést, mely ingatlan ismételt eladásánál a második vevő nevére való bekebelezés napjával veszi kezdetét (1514/910. B. D. 910. 221. 1.). A másik határozat szerint sajtóvétség esetén a nem felelős személy ellen tett birói intézkedés a felelős szemelylyel szemben az elévülést nem szakítja félbe (6195/909. B. T. LIX. 135. 1.). Az utóbbi határozatra alkalmat szolgált eset az volt, hogy az 1906 május 11-én megjelent sajtóközlemény miatt kezdetben két oly egyén ellen indították meg a bűnvádi eljárást, a kikről utóbb kiderült, hogy nem felelős szerkesztői a kérdéses lapnak, a valódi felelős szerkesztő ellen pedig csak