Jogállam, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1911 / 1. szám - Büntető igazságszolgáltatásunk az 1910-ik évben. 1. r.

BÍRÓI GYAKORLAT. 85 1907. évi február 27-én tétetett meg az első intézkedés azáltal, hogy a képviselőháztól mentelmi jogának felfüggesztését kérték. Ez idő alatt tehát a hivatalból üldözendő sajtóvétség a S. T. 28. §-a értelmében elévült. Ez eset alkalmából hozott határozattal összefügg a Curiának egy másik határozata, a melynek lényege az, hogy a felelős személyek egyike ellen indított eljárás a többiekre nézve is félbeszakítja az elévülést. Következik ez a Curiának abból a határozatából, a melylyel kimondta, hogy a szerzővel szemben akkor sem tekinthető elévültnek az eljárás, ha az inditványi három hónap már letelt akkor, mikor kiléte kinyomoztatott : mert sajtövétség esetén a följelentés mindig az első sorban felelős szerző ellen is tettnek tekintendő (8383/909. B. D. 910. 93. 1.). Ugyanez áll a hat hónapi elévülési időről, ha a sajtóvétség hivatalból üldözendő. A magánindiivány előterjesztése és visszavonása tekintetében különösen két határozat érdemel figyelmet. Az egyik a jogegység érdekében hozott határozat, melylyel a Curia kimondta, hogy tizenhat éven aluli sértett nevében inditványi cselekmény esetén az árvaszék maga nem tehet indítványt, hanem e czélra törvényes képviselőt kell kirendelni (2515/910. B. T. LX. 107. 1.). A másik határozat tárgya egy sajtóközlemény volt, melyet az egyik vádlott diktált, a másik leirt és saját neve alatt közzétett. Sértett, mint főmagánvádló, az utóbbira nézve elejtette a vádat, mig az előbbinek megbüntetését kívánta. A pozsonyi T. ennek folytán az egyik vádlottra nézve megszüntette az eljárást, a másikat elitélte ; ellenben a Curia fölmentette az utóbbit is : mert a két vádlottat társszerzőknek tekintette s mert a btk. 116. §-a értelmében a magáinnditvány oszthatatlan s annak visszavonása az összes közreműködőkre kiterjed (2358/910. B. D. 910. 306. 1.). Ez esetben egy személyt, t. i. a főmagánvádlót, illette meg a magáninditvány és a vád képviseletének joga és igy felmerült a kérdés, hogy a mennyiben főmagánvádló az egyik vádlottal szemben nem indítványát vonta vissza, hanem vádját elejtette : bennfoglaltatik-e ebben az indítvány visszavonása azzal a hatálylyal, a melyet ennek a btk. 116. §-a tulajdonit. A Curia e kérdésre, véleményem szerint helyesen, igennel felelt, mig dr. Baumgarten Izidor az ellenkező álláspontot fejtette ki : «A magánvád elejtése a közreműködők egyikével szemben egyértelmü-e a magáninditvány visszavonásával ?• czim alatt közölt czikkében (B. T. LX. 41. 1.). Dr. Edvi Illés Károly. (Folytatása következik.) 6*