Jogállam, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1911 / 1. szám - Büntető igazságszolgáltatásunk az 1910-ik évben. 1. r.

8o BÍRÓI GYAKORLAT. börtön : ugy a börtönnel büntetendő bűntett minimuma egy napi fogház. Ámde ezzel szemben az a megoldhatatlan kérdés állana elő, hogy, tekintettel a 20. §-ra, bűntett avagy vétség-e, a törvényes büntetési tétel alapul vétele mellett, a börtönnel büntetendő bűntett kísérlete. Azt kellene felelnünk, hogy mind a kettő. A meddig a fogház tart, addig vétség, a hol pedig a börtön kezdődik, ott már bűntett. Tehát ugyanaz a cselekmény, mielőtt a biró megállapította volna a büntetést, a törvényes büntetési tétel szerint egyszerre bűntett is, vétség is. E képtelen eredménynyel szemben úgyszólván lehetetlen megoldani pl. azt a kérdést, hogy felfüggeszthető-e a börtönnel büntetendő bűntett kísérlete miatt egy hónapi tartamon alul kiszabott fogházbüntetés. A Bn. 2. §-a szerint nem lehet felfüggeszteni a büntetést, ha azt a bíróság oly cselekmény miatt szabta ki, melyre a törvény börtönbüntetést állapit meg. Ha már most igaz volna az, hogy a börtönnel büntetendő bűntett kísérletére a törvény egy napi fogháztól pl. három vagy öt évi börtönig terjedhető szabadságvesztésbüntetést állapit meg : ugy nem lehetne eldönteni, hogy ez a kísérlet börtönnel vagy fogházzal büntetendő cselekmény-e, mert hisz a Curia szerint törvényes büntetése mind a kettő. Itt van továbbá a Bn. 26. §-a, mely szerint tiz évig terjedhető fogházbüntetést lehet kiszabni a tizenötödik évét túlhaladott fiatalkorura oly esetben, midőn a törvény a cselekményre fegyházbüntetést állapit meg. Kiszabható-e ez a büntetés, a határozott idejű fegyházzal büntetendő bűntett kísérlete esetében, holott a Curia szerint ennek törvényes büntetése hat hónapi börtönnél kezdődik. Ez is oly kérdés, a melyre nem lehet válaszolni. Ezek a példák, azt hiszem, elegendők annak illusztrálására, hogy minő képtelen eredményekre vezethet a Curia kérdéses határozata. Bővebben tehát ezzel itt nem foglalkozom, hanem csak utalok Tóth Gerőnek a Jogtudományi Közlöny ez évi 82., 90., 99., 112. lapjain közölt czikksorozatára, melyben a Curia e határozatát érdemé szerint méltatta. Érdekes elvi összeütközés támadt a jogos védelem (79. §.) tárgyában használható perorvoslat kérdésében a koronaügyészség és a kir. Curia közt. A kassai T. a btk. 507. §-a 2. bek. alapján erős felindulásban elkövetett halált okozó testi sértés miatt ítélte el vádlottat, ki az ólmos bottal felé közeledő, sőt megelőzőleg már többször bántalmazott sértettet, mielőtt ez botját használhatta volna, késsel leszúrta. Ez Ítélet jogerőre emelkedvén, a koronaügyészség azon az alapon, hogy itt a jogos védelem kétségtelen esete forog fenn, mert sértett cselekvősége a jogtalan támadás jellegével birt és igy vádlott méltán tarthatott attól, hogy a legközelebbi pillanatban már elkésik a védekezéssel, a jogegység érdekében perorvoslattal élt a kir. Curiánál, annak kimondását kérve, hogy a kassai T. ítélete törvénybe, névszerint a btk. 79. §-ába ütközik. A Curia azonban elutasította e perorvoslatot azzal a megokolással, hogy, ámbár a T. ítélete nem tartalmazza azokat az okokat, a melyek a jogos védelem