Jogállam, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1911 / 10. szám - Jog és szocziológia [könyvismertetés]

7/8 IRODALOM. szocziális jelenségekké alakítják. (Tudjuk, hogy pl. Tarde szerint a legfőbb interpsychologikus jelenség és törvény az «utánzás* jelensége és törvénye). Viszont a lélektani iskolában azt hibáztatja Brii?cilles, hogy nem fedi fel kellőkép a szocziális jelenségeket, mint a minők szerinte a jog, az erkölcs, a vallás. Ennek folytán sem az egyik, sem a másik iskolához nem csatlakozik, hanem önálló módszert követ. Bergson hálása alatt az öntudatot és pedig a társadalmi öntudatot választja kiindulási alapul, melyet úgy határoz meg, mint az egyéni öntudatok összegét, mely összeg azonban különbözik az egyéni öntudatok számtani összegétől és egy uj jelenséggé — a társadalmi öntudattá (conscicncc sociale) — lesz (80. és köv. 11.). A társadalmi öntudatban, mely az energiával egyenrangú erő (87. 1.), ugyanazok a functiók ismerhetők fel szerinte, mint az egyéni öntudatban: a megismerő tevékenységet a tudomány, az érző tevékenységet a művészet és az akaró tevékenységet a jog végzi. Már e kiindulási alapnál látható, mily önkényesek szerző felosztásai és megkülönböztetései. Mint a hogy önkényes minden spekulatív filozófus minden tétele, mely alá inductiv alap hiján kizárólag deductiv módszerével minden életjelenséget gyömöszölni kiván. A társadalmi jelenségeket — szocziális fénoméneket — aztán szerző, ugyaneme módszerrel, négy csoportra osztja : 1. ideologikusak (a tudomány, a metafizika, a művészet, a dogma) ; 2. séméiologikusak (pl. a nyelv) ; 3. nomologikusak (a jogi és erkölcsi jelenségek) ; 4. technologikusak (pl. a gazdasági jelenségek) (109. és köv. 11.). Az egyéni akaratot az emiitett interpsychologikus fénomének uralják, melyeket szerző éles actions et reactions mutuelles des consciences individuelleso szavakkal határoz meg. A jogi fénomének azonban már nem az egyén, hanem a társadalom akaratát és azirányu megállapodásait, felfogását fejezik ki, hogy mily állapotokat tart (a társadalom) adott pillanatban szükségesnek a maga fennmaradására és előrehaladására (146. 1.). Égető szükség van tehát a jogtudományban a tudományos módszerre, melylye! a jog maradandó tudományos fogalmait kell végleg kiépíteni ; azokat, melyek minden időben változatlanok és a melyek abstract formájába időről-időre csak uj concrétumok foglalandók. Hipotézis és kísérleti alkalmazás : ezek más szóval azok a deductiv eszközök, melyeket szerző, a ki egész könyvében speculativ sociálpsychologiai alapon áll, a törvényhozást előkészítő jogtudománynak és magának a törvényhozásnak ajánl (157—162. 11.). Az egész könyv, noha tele van ügybuzgalommai és azzal a meggyőződéssel, hogy a jog társadalmi jelentősége ma nagyobb, mint valaha (5. L), hogy továbbá az újjászületett társadalom életének uj jogi formákba öntése égetően sürgős : speculativ filozófiai szisztematizálásával egy lépéssel sem hoz közelebb az égető feladat megvalósításához.