Jogállam, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1911 / 9. szám - Külföldi jogélet

7'4 KÜLFÖL DI JOGÉLET. szabályok szerencsés kézzel hozzáalkalmazva a dolgok természetéhez. A tulajdonjognak jelképes átadása, ingatlanoknál a nyilvánkönyvi bejegyzés, egyes jogok, igy a szolgalom typikus tartalmának meghatározása, a solidaris kötelezettség kifejezett megállapításának szükségessége, a meghatalmazások specziálizálása, a negotiorium gestor tilalma ajándékokat elfogadni, a mandatárius kötelezettsége egyelőre folytatni az ügyvitelt. A hitel óriási jelentősége csak csirájában lévén meg, a zálogjog szabályai a hitel erősítését czélozzák: az alzálog elvi megengedése, a zálogjog objektív tartalmának meghatározása, elégtelenség esetén a zálog kiterjesztésének kötelezettsége. De az adós érdeke is méltánylásra talál: a pactum antichreticum tilalmában, a kölcsönkamat maximumában, a >us retentionis el nem ismerésében. Mindenhol ugyanazt a tendencziát találjuk a törvényben, megteremteni az objektív előfeltételeit annak, hogy az egyén az életét ugy rendezze be, a hogy neki tetszik és abban a jog normái által lehetőleg kevéssé gátoltassék. A laissez fairé elve végig vonul az egész törvénykönyvön és mindvégig megtaláljuk benne az egoismusnak azt az optimistikus felfogását, a melyet Adam Smith tanit, hogy az egészséges és a szélsőségektől mérsékelt egoismus harmóniát szül. A kiskorúak és nők sincsenek megfosztva a liberahsmus áldásaitól. A kiskorú személyisége elismerést nyer a szerzési szabadságban, a szerzemény fölötti szabad rendelkezési jogban, szabad pályaválasztásban, a nőé a házassági vagyonjog rendszerében, a mely a nő külön vagyonjogi személyiségének az elvén áll. Tilalmat, korlátozást az Optk. alig ismer. Ilyenek a tiltott dolog iránti szerződések, az érvénytelen szerződések ismeri kategóriái, a felén tuli sérelem, a kamatkorlátozá% a prena conventionalis és bizonyos korlátozások az örökségi szerződéseknél és a zálogjogban. Az Optk. morálja az átlagember morálja, a kitől hősies áldozatokat egy az individuum fölötti czél érdekében nem kívánhatunk. Ez az a <inatürliche Billigkeití, a melyet Mária Terézia 1772-ben a törvényszerkesztő bizottságnak a figyelmébe ajánlott. Ezt látjuk megvalósítva a kártérítés tanában, a mely az egyéni felelősséget supponálja. Ugyanez jut kifejezésre a valódi és nem valódi, a jó- és rosszhiszemű birtok tanában és annak következményeiben, az öröklésre való méltatlanság intézményében. Ide tartozik a kitagadás intézménye, az ajándék visszavonhatósága hálátlanság miatt, a szülők akarata elleni házasságkötés jogi következményei. Talán kissé szük látókörű az Optk. morálja, de mindenesetre praktikus morál. Az a jogrend, a melyet az Optk. felállít, a maga keletkezésének korában a legtisztább anachronismusnak mondható. Fényes példája annak, hogy igenis lehetséges az, hogy a törvényhozó korát messze megelőzze és hogy nem ártalmas az, hogy a jogrend egy lépéssel megelőzze a társadalmi fejlődést. Ha a történeti fejlődés a posteriori igazat ad annak a felfogásnak, a mely a jogi normákban a priori megnyilvánult, ezzel sok van megnyerve.