Jogállam, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1911 / 1. szám - A telekkönyvi jogrendszer és reformja. 1. r

^6 DE SEBESS DÉNES rend szerint az ősiségen alapuló öröklés, a zálogszerződések, a rokonok, szomszédok törvényes elővételi joga, az extensiv gazdálkodás kényszerítő formái (jobbágy-szolgáltatások, nyomásos gazdálkodás), végül a kivételes jogszabályokkal fenntartott latifundiális földbirtokrendszer merevítették meg a földtulajdont. Az uj jogrendszer az egyéni tulajdon minél hatékonyabb kifejlesztésére törekedik, különösen a dologjogi és örökjogi részében; ez utat követik az úrbéri és telekkönyvi rendelkezések, a végrehajtási törvény és örökösödési eljárásról rendelkező törvény. A tulajdon szabadságának pusztán gazdasági érdekű korlátolásában is (szolgalmak, osztatlan örökség, osztott tulajdon esetei, felülépitményi jog és a taksás helyek stb.) felfedezi a régi közjogi rend kötelékeit s igyekszik azokat eltávolitani, «nehogy a már megszüntetett úrbéri szolgáltatásokhoz vezessenek». T Az ingatlanokra vonatkozó jogszabályok, az öröklési jogot is beleértve, századok fejlődéseinek fokozatos alakulatai voltak. Az adomány rendszer, az ősiség s az urbériség hatották át egyes rétegeit. Az uj rend, midőn a pátriminimális gazdálkodás minden kötelékét eltávolítja a szabad forgalom utja elől, két irányban mégis kivételt statuál, melyre reá kell mutatnunk, mint a földbirtok jogrendszer kezdődő evolucziójának jellemző tüneteire. E kivételes rendelkezés a hitbizományi intézmény fenntartása és az úrbéri telekegységet korlátozó jogszabályok érintetlen hagyása. Ismeretes, hogy az 1832/36. évi törvényhozás egyik legérdekesebb alkotása az úrbéres telekegységek feloszthatlansága, különleges örökösödési szabályokkal való ellátása volt. E jogszabályok az akkori nyugateurópai (Ausztria és a mai Németország egyes részei) parasztgazdaságok egységét védő hasonló irányú törvényes rendelkezései nyomán haladtak. Széchenyi fellépése folytán a kisebb nemesek földbirtokának hasonló jogalapra való helyezése iránt is megindult a mozgalom,