Jogállam, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1911 / 1. szám - A telekkönyvi jogrendszer és reformja. 1. r

A TELEKKÖNYVI JOGRENDSZER ÉS REFORMJA. ÍJ a nélkül azonban, hogy a nagy átalakulás előtt ez sikerre vezetett volna. A jobágy telekegységet védő jogszabályok csakhamar elsorvadtak. A telekkönyvi jogrendszer és kapcsolatos uj magánjog kellő rendelkezések hiján csak elvi kijelentésként tartották fenn e korlátolásokat, melyeket végül is az 1871 r.LIII. t.-cz. eltörölt tényleg is. A hitbizomány, illetőleg a kötött birtok rendszerének kivitelével a szabad tulajdon teljesen érvényesült, s a telekkönyvi intézmény lényegét tevő hármas alapelv, a bejegyzési, közhitelességi és különlegességi elvek hatása megkezdődött, földbirtokrendszerünk kialakulásánál. Lássuk tehát ez intézmény szabályait. Mindjárt az intézmény létesítésének kiindulási alapja volt olyan, mely eredendő bűneként kiséri az egész jogintézményt és vált okozójává a jogrend számtalan esetben történt megzavarásának és érezteti hatását napjainkig az ország területének túlnyomó nagy részében. Az ország egész területének műszaki felmérése, térképezése a helyszínelésig megfelelő módon nem történt meg. Az adózási tabellák, urbarialis és dicalis conscriptiók, birtokrendezések szórványosan meglevő és épen nem megbízható műszaki adatai elégségesek nem voltak egy megbizható felmérési rendszer megalapozására. A kiváltságos rendek, melyek egy századon át akadályozták az adózási érdekekből elrendelt felméréseket, kénytelenek voltak most tűrni, hogy az adókataszter és telekkönyvezés részére csaknem egyidőben készüljenek el a földrészletek térképi adatai, és igy nem a már meglevő műszaki pontossággal megalkotott kataszteri felmérés szolgáltatta a telekkönyv belső berendezéséhez az adatokat, hanem ez adatok hiányával történt meg a helyszínelés. A telekkönyvi jogintézmény, mikor alapul fogadja el a nyilvánosság, közhitelesség és különlegesség elvét, megadja a