Jogállam, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1911 / 1. szám - A hágai váltójogi államértekezlet

A HÁGAI VÁLTÓJOGI ÁLLAM ÉRTEKEZLET. 4a melyek az egységesítés útjában állottak és oly eredményt ért el, a mely felülmúlja a várakozásokat. Ha szemügyre veszszük az értekezlet tervezeteit, kétségtelen, hogy a német váltórendszer győzött az egész vonalon. Az egységes törvény tehát nekünk nem hoz rendszerváltozást; alapelvei, lényeges rendelkezései megegyeznek a magyar váltótörvényével. Mindazonáltal sok érdekes ujitást is tartalmaz reánk nézve. Kiemeltem, hogy a conferentia nem volt oly mértékben figyelemmel az angol jogra, mint lett volna abban az esetben, ha Angliának hozzájárulása az egységes törvényhez remélhető lett volna. Mindazonáltal találunk a tervezetben az angol jog befolyásának nyomaira is. Ilyen pl. a bemutatóra szóló váltó megengedése (3. czikk 4. bekezdés], a látra vagy lát után bizonyos időre fizetendő váltóban a kamat kikötésének megengedése (6. czikk 1. bekezdés^, a kibocsájtónak megadott az a jog, hogy az idegen pénznemről szóló váltóban a törvényben megállapitott számitási módtól eltérő számítási módot is kiköthet (50. czikk 2. bekezdés). Ennél fontosabbak azonban azok az engedmények, a melyeket a franczia jognak meg kellett tenni. Ezek elsősorban azokban a fenntartásokban nyilvánulnak, a melyeket az egyezmény a nemzeti törvényhozások javára létesit. A franczia kiküldöttek kormányukhoz intézett jelentésben különösen két ily fenntartásra helyeznek nagy súlyt. Az első a váltózáradékra vonatkozik. Az egységes törvény ugyanis fenntartotta a mi jogunknak azt a szabályát, hogy a váltónak tartalmaznia kell a váltóelnevezést, még pedig magában a váltó szövegében (1. czikk 1. pont). A franczia jogra tekintettel az egyezménybe fel kellett venni azt, hogy mindegyik szerződő állam ettől eltérőleg megállapíthatja, hogy a területén kibocsátott azok a váltók, a melyek nem tartalmazzák a váltóelnevezést, érvényesek, ha kifejezetten rendeletre szólanak (2. czikk).