Jogállam, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1911 / 1. szám - Jogerő a közigazgatási intézkedések területén

2 DE WLASSICS GYULA vonatkozó cselekvőséget gyakorol, hanem egyes esetekben elvont jogi szabályokat is alkalmaz, más szóval jogszolgáltatást is érvényesít. Az igazságszolgáltatás sehol ezen a világon a közigazgatástól ugy elválasztva nincs, hogy az abstract jogszabályok alkalmazását kizárólag bírói hatóságra biznák. Csak annyiban érvényesül a szétválasztás elve, hogy a bíróság — eltekintve az önkéntes joghatóság bizonyos cselekvényeitől — kizárólag abstract jogi szabályok alkalmazásával foglalkozik. A közigazgatási hatóság pedig egyfelől a discretionárius jogkör, az «administratio libera» területén működik, és másfelül ép ugy abstract jogi szabályokat alkalmaz a concret esetre, mint a bíróság. Csak felületes szemlélő hiszi, hogy a közigazgatás csak nagyon szük körben hivatott jogot szolgáltatni. A ki ebben a kérdésben alaposabban tájékozott, tudja, hogy sokkal nagyobb terjedelemben foglalkozik a közigazgatási szervezet jogszolgáltatással, mint közönségesen hiszik. A mit egy német iró a porosz «Landrath»-ról állit, teljesen alkalmazható a magyar főszolgabíróra, alispánra, közigazgatási bizottságra és belügyminiszterre is, hogy s\á\ eset kö^ül kílenc^venben objectív jogszabályokat alkalmaznak. És minél hatalmasabb fejlődésnek indul a belügyi igazgatás, minél inkább átalakul a jogállam kultur vagy épen szocziális állammá, annál több ponton érinti az állam a közjó érdekében az egyesek cselekvő szabadságát és vagyoni viszonyait. Minél inkább a «jogállam» szűkre szabott czélját a kultur vagy szocziális állam szélesen kitágított czéljai váltják fel, annál nagyobb mértékben érinti a közigazgatási jog az állampolgárok alanyi jogkörét is. Ily helyzetben természetes, hogy egyfelől a közigazgatási jog mindinkább követeli a birói védelmet; és másfelől a jogi intézmények mindinkább tért foglalnak a közigazgatási jog területén is. Lényegükben azonos viszonyok azonos szabályozást is igényelnek. Természetes fejlődési folyamat tehát az, hogy a