Jogállam, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1911 / 2. szám - Könyvkivonati illetékesség. 2. r.

TÖEVÉ NYELŐ KÉSZÍT ÉS. zolás történhetik pl. a bíróságnál vezetett czégjegyzékre való egyszerű utalással, történhetik a meghatalmazást tartalmazó szerződés vagy másolatának becsatolásával, de történhetik oly okirat bemutatásául is, melyből valamely faetum concludiens tűnik ki, a mely a meghatalmazotti viszonyt tanúsítja, pl. alperes levele, melyben a megrendeléssel kapcsolatban az a körű! eljárt egyénről mint aunsar Herr X» van <zó, vagy a mely, a vételügylet feltételeiről szólván, arra utal, hogy a meghatalmazott azokat igy és így közölte stb. A törvény e rendelkezését nagy óvatossággal kell kezelni a végből, hogy egyfelől érvényesülj; n annak visszaéléseket meggát'ó czélzata, másfelől azonban a forgalom teljesen meg ne bénittassék. Már pedig az utóbbi veszedelem okvetlen beáll, ha azt szószerinti formális értelemben magyarázzuk, mert nem szabad feledni, hogy iit az esetek túlnyomó többségében a felperes ellenfelének biliokában lévő okiratról van szó, melyet a felperes meg sem szerezhet, ha arról már az ügylet megkötésekor nem gondoskodott, a mi viszont az ügylet megkötését nehezíti meg szerfölötti módon. Ezért a meghatalmazás igazolásául ei kell fogadni minden oly okiratot, mely oly tényt igazol, amelyből következik, hogy az ügylet akár az alreres előzetes Indiával, akár utólagos jóváhagyásával kötteted, mely jóváhagyás lehet hallgatólagos is, ha igazoltatik, hogy alperes az ügylet megkötéséről utólag értesült, felperessel érintkezett (pl. neki levelet irt) és ez alkalommal az ügyletkötés ellen nem tiltakozott. Kereskedők kö^t továbbá alkalmazásba jön a keresk törv. 320. §-a is. A törvény ehhez képest ugy az eladótól, mini a vevőtől különös és fokozott gondosságot kiván meg: az előbbitől, hogy a nem személyesen eljáró vevővel szemben győződjék meg arról, mi alapon jár el az ügyletkötő egyén a fél nevében s ha nem jár el jogszabálybeli felhatalmazás alapján, kérjen Írásbeli megbízást; a vevőtől pedig, hogy ha tudomására jut a nevében történt rendelés, melyet jóváhagyni nem akar: azt az eladóval nyomban közöl]e. Ha egyszer a meghatalmazás okirattal tanúsítva van: az a körülmény, hogy az utóbbi visszavonatott, hogy a képviselő hatáskörét túllépte stb. — már csak a per során, a pergátló kifogás tárgyalásakor jön figyelembe, úgyszintén az a kérdés is, mennyiben hat ki ez a körülmény a másik ügyleti félre, azaz felperesre (pl. keresk. törv. 39., 42., 91., 92., 190. stb. §§. 1. Mindezekből látjuk, hogy a Prtts e kérdésben rést üt a forgalmi jóhiszeműség elvén: az eladó nem elégedhetik meg azzal, hogy valaki a leendő vevő nevében eljár, intézkedik, magát meghatalmazottként gerálja, hanem neki — ha az illetékességet biztosítani akarja a maga számára — kutatni és okirattal tanúsíttatni kell a meghatalmazást, a mely fáradsággal rendszerint már magát az ügyletet is személyesen kötheti meg, mert a helyett, hogy a meghatalmazást aláíratná, aláírathatja már magát a megrendelést is. 4. A kedvezmény igénybevételének időbeli határa az, hogy a fel-