Jogállam, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1911 / 2. szám - A jog alkalmazásáról. 1. r

A JOG ALKALMAZÁSÁRÓL. 99 okáért jogpolitikai, positiv jogi és jogdogmatikai értelemnek is nevezhetjük. Hogy a jogalkalmazónak a joghoz való viszonyát az e kérdéssel foglalkozó irodalom annyira összebonyolitotta, az első sorban e három kérdés igen gyakori összezavarásának az eredménye. Igen közönséges dolog, hogy az i. és 2. alatti kérdéseket nem határolják el eléggé egymástól és ennek tetejébe azok az eredmények, a melyek a kérdésnek ennyire határozatlan föltevése esetén adódnak, azonfelül még igen gyakran ugy is jelentkeznek, mintha a 3. alatti kérdésnek volnának megoldásai. Ha ugyanis a kérdést a harmadik értelemben akarjuk venni, akkor, mint láttuk, megoldását kizárólag csakis a «jog» és az «alkalmazás» fogalmaiból szabad levezetnünk. Ezzel pedig máris meg van oldva kérdésünk ebben a harmadik értelemben. Mert hiszen nincsen értelme problémát látni abban a kérdésben, hogy egy szabály alkalmazója kötve van-e az alkalmazásnál e szabályhoz, avagy el is térhet-e attól. Mert mihelyest concedálnók, hogy el is térhet attól, akkor nem tételeztük volna fel, hogy alkalmazni tartozik a szabályt és akkor a aszabály* és az «alkalmazás*) fogalmai — egyetlen forrásaink kérdésünknek ilyen értelemben való megoldásánál — elvesztették volna minden értelmüket. Ha valaki ezzel szemben azt hozná fel, hogy abban a kérdésben, milyen viszonyban van a jogalkalmazó a joggal szemben, máris petitio principii foglaltatnék, minthogy épen arról van szó, vájjon concret jogalkalmazások révén nem állhat-e elő uj jog; akkor erre azt kellene válaszolnunk, hogy ez egészen más kérdés volna. Hogy Ítélkezés, azaz felmerült concret jogesetek eldöntése utján uj jog származzék, mindenesetre lehetséges. Csakhogy ez a kérdés nem azonos azzal a kérdéssel, hogy minő viszonyban van a biró a fennálló joghoz. És épen ugy eltér kérdésünk fenti harmadik értelmétől az is, a ki azt vizsgálja, vájjon a bírói ítélkezés mint történelmi jelenség, ugy a hogy az