Jogállam, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1911 / 1. szám - Nyomozás sajtóügyekben

SZEMLE. sajtóvétség miatt főmagánvádló által tett följelentést a rendőri hatósághoz kell áttenni, a közvádló részéről érkező hasonló feljelentéseket pedig vissza kell küldeni a kir. ügyészséghez. Ez elnöki körirat kibocsátására az szolgált alkalmul, hogy a budapesti kir. büntetőtörvényszék vizsgálóbirái jelenleg hatszáznál több esetben végzik a sajtójogi felelősséggel tartozó személyek kinyomozását, e munkaszaporulat pedig, melyet a vizsgálóbirák fölöslegesen vállaltak magukra, nagymértékben akadályozza a sajtóügyi vizsgálatok gyors lefolyását. A törvényszék elnöke most emiitett köriratával e munkatöbblettől kívánta vizsgálóbiráit megszabadítani. E körrendelet azonban jogászi körökben nagy visszatetszést keltett. Különösen a budapesti ügyvédi kamara foglalkozott azzal tüzetesen. A kamara ügyésze dr. Baracs Marczel az igazságügyi miniszterhez intézendő fölterjesztés tervezetét dolgozta ki, a melyben meggyőző erővel bizonyítja a rendelet törvénybe ütköző voltát és visszás következményeit. Hivatkozással a Bp. 95. §-ára s az ezzel összefüggő rendelkezésekre és indokolásra, kimutatja a fölirat, hogy a vizsgálóbírónak törvényadta joga van ahhoz, hogy sajtódelictum esetében a felelős személyt kinyomozza. E felfogást egyébként a kir. Curiának a jogegység érdekében hozott 6884/908. számú határozata is megerősíti, mely szerint : alapjában téves az a nézet, hogy a nyomozás során az ügyész a vizsgálóbírónál csak a Bp. 98. §-ában felsorolt bírói cselekmények teljesítését indítványozhatja, más nyomozási cselekmények teljesítésétől pedig a vizsgálóbírót a törvény eltiltja. Ha ez nem igy volna, ebből a főmagánvádlóként fellépő sértettre nézve orvosolhatatlan sérelem keletkeznék. A Bp. 99. §-a szerint ugyanis a főmagánvádló, a rendőri hatóságnál kérheti a nyomozás elrendelését, a rendőri hatóságnak e kérelem tárgyában hozott határozata ellen pedig perorvoslatnak nincs helye. Ha tehát a nyomozás teljesítését megtagadja : e határozat nem támadható meg perorvoslattal, hanem ily esetben főmagánvádló csak a vizsgálat elrendelése iránt tehet indítványt. Mi történhetik a törvény e rendelkezése folytán, ha a vizsgálóbíró a budapesti büntetőtörvényszék elnökének köriratához tartja magát ? A főmagánvádló által panasz tárgyává tett sajtóközleményért felelős személy kinyomozandó lévén, a vizsgálóbíró a följelentést ez okból átteszi a rendőri hatósághoz. A rendőri hatóság azonban megtagadja a nyomozásnak ez irányban való teljesítését és igy a főmagánvádló most már csak a vizsgálat elrendelését indítványozhatja. Ámde ennek egy legyőzhetetlen akadálya van, mert a Bp. ioó. §-a szerint a vizsgálat csak az indítványban megjelölt delictummal terhelt egyén ellen rendelhető el. Csakhogy épen ezt az egyént kellene előbb kinyomozni. Minthogy ez lehetetlen abban az esetben, ha a rendőrség a nyomozás teljesítését megtagadja s ha ez a vizsgálóbíró hatáskörén kívül esnék : ennélfogva ily esetben, a főmagánvádló orvosolhatatlanul elesnék attól a jogától, hogy a rajta esett sérelemért törvényes elégtételt nyerjen. Teljesen magunkévá teszszük az ügyvédi kamara fölirati tervezetének okfejtését