Jogállam, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1911 / 1. szám - Kereskedelmi joggyakorlatunk 1910-ben. 1. r.

BÍRÓI GYAKORLAT. illető osztály utolsó huzási napjától számított 3 hónap alatt fel nem vétetik, ki nem tüntettetett (C. 894/909. H. D. IV. 42.). A takarékpénztári könyvet a Curia tudvalevőleg recta papírnak tekinti. E felfogásából következik, hogy a betevőnek a «fenntartással* és jelszó mellett elhelyezett betétét ki kell adni a betéti könyv ellenében és jogosultságának igazolása mellett akkor is, ha a jelszót elfelejtette. (C. 226/910. H. D. IV. 60.). Az értékpapír elmélet elfogadásával a Curia a gyakorlati élettel sokkal bántóbb ellentétbe jutott, midőn 1008. évi határozatában1 az óvadékul letett takarékpénztári kön)v ellenében is beszámítási jogot adott a takarékpénztárnak az eredeti betevő tartozása alapján. Ugyanezzel a a kérdéssel foglalkozik más szempontból a Curia ezidei határozatában, melyben kimondja, hogy az a pénzintézet, mely óvadéki czélra takarékpénztári betéti könyvet állított ki, s azoknak biztosítására váltókat kapott, ezeknek összegét nem követelheti, ha a betéti könyv neki visszaadatik (C. 478 910. H. D. IV. 186.). A vételi ügylei kusza jogszabályai között a joggyakorlat még mindig csak nehezen és ingadozva tud eligazodni. Nem megrovásként mondjuk, mert hisz természetes következménye ez azoknak a sokféle visszás helyzeteknek, melyek a törvény hiánya folytán előállanak és a melyekben a biró inkább az igazságot nézi, mint a következetességet. így a vevő elállási nyilatkozatát az eladó késedelme esetén a Curia eddigelé feltétlen elállásnak minősítette, mely mellett kártérítés sem követelhető (Döntvénytár IV. folyam II. kötet 42. lap). Egyik ujabb határozata pedig módot nyújt a visszalépésre a kártérítési igény fenntartása mellett (C. 50/910. H. D. IV, 73.). Helyesen jelenti ki a Curia. hogy a fedezeti vétel a vevő által a szerződésszegő eladótól követelhető kártérítésnek nem feltétele.2 (C. 2Í3 1910. K. J. 205.). De már abban túlmegy a törvény szövegén, hogy ily esetben a vevő csak a szerződés és piaczi ár közötti különbözetet számithatja fel, elmaradt hasznot pedig nem (333/910. H. D. 134.). Téves az az indok, hogy az az eladó, a ki az árkülönbözetet megfizeti, olyannak tekintendő, mint a ki a szerződést teljesítette, mert hiszen a vétkes félnek ily eljárása sohasem állítja elő azt a helyzetet, a mely a rite adimpletio esetén előállott volna. Teljesen téves uton jár és a szolgáltatás és ellenszolgáltatásnak egyidejűségét félre'smeri a Curia, midőn az áru átvételéve! késedelmes vevőt a vételár lefizetésére itéli, a nélkül, hogy jogot adna neki az áru átadásának követelésére (C. 242/910. H. D. IV. 112.).3 A minőségi hiba a kereskedelmi törvény 348. §-a értelmében feltétlen elállási jogot biztosit a vevőnek a nélkül, hogy az eladó utólagosan 1 L. Jogállam VIII. evf. 1 jg. I. és Nagy F. IJI. §. 6. jegyzet. 2 L. Nagy F. i$o. §. 24. és 25. legyzet. 3 V. ö. Schuster Rudolf: A viszonos teljesítés K. J. 19. szám.