Jogállam, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1911 / 1. szám - Az akaratszabadság kérdésének gyakorlati fontossága a büntetőjogban [könyvismertetés]

IRODALOM. 89 jó teljesítést ajánlhatna fel, vagy a hiba kijavításának tűrésére kötelezhetné a vevőt. Különösen igazságtalan e jogszabály akkor, midőn a vételi szerződés közeledik a vállalkozási szerződés (mübérszerződés) typusához, vagyis midőn eladó a hibás tárgyakat egyenest vevő számára készítette. Itt kiván enyhíteni a törvény szigorán a Curia, a midőn szembeszállva a 348. §. szövegével, kijelenti, hogy lakásberendezés vétele esetén az eladó könynyen kijavítható hiányok miatt nem léphet vissza az ügylettől, hanem csupán ennek kijavítását és helyrehozását követelheti (C. 2256 910. H. D. IV. 179-)-* A successiv szállítás körüli késedelemnek pedig a Curia oly hatályt tulajdonit, hogy a lehívásra vásárolt áru vevője, ha csak a vételár hitelezését nem bizonyíthatja, a hátralékos szállítást csak az előző szállítási részlet vételárának teljes lefizetése után követelheti (C. 469 910. H. D. IV. 178.). Ismételten kijelentette a Curia, hogy a részszállítás minőségi hibája jogot ad a vevőnek, hogy az egés\ ügylettől elálljon (C. 879/1909. K. J. IIÓ). Viszont csak aránylagos részben ítélte meg a kétszeres foglaló iránti követelést, midőn a vevő a vétel tárgyának csak egy részére gyakorolta a kikötött opcziót (980/1Q09. K. J. 115.). Az eladó késedelme persze tárgytalanná válik, ha a vevő a halasztáshoz hozzájárul. Ha tehát az eladó közölte a vevővel, hogy gyárában a munkások közt kitört s\\rá]ks\erü mozgalom miatt a gépet csak késedelemmel lesz képes szállítani és vevő ezt tudomásul veszi: ezáltal a szállítási határidő közös megegyezéssel elhalasztatván, e halasztás idejére kötbér nem követelhető (C. 647,909. H. D. IV. 49.). —n. (Folytatása következik.) IRODALOM. Az akaratszabadság kérdésének gyakorlati fontossága a büntetőjogban. Irta: dr. Darvai Dénes. Budapest, 1910. Grill kiadása. A probléma, melynek taglalását a szerző dolgozata czéljául tűzte ki, azok közé az ősrégi vitatételek közé tartozik, melyekről Spencer ugy nyilatkozott, hogy a megoldás főnehézsége nem a kérdés érdemében, hanem abban rejlik, hogy a kiindulási alapfogalmak nincsenek tisztázva, sőt az ellenfelek azoknak mesterséges homályba burkolására törekesznek. Tudományunk legnagyobb agitatorikus tehetsége ennél a problémánál engedte magának az őszinteségnek oly fokú hiányát, hogy ugyanakkor, mikor egyik helyen a determinizmus és indeterminizmus küzdelmében az indifferentizmus tanát hirdette, másutt a viszonylagos determinizmus védelmére szállott sikra; s az e körbe vágó fejtegetésekben találunk olyanszerü ködbeburkolt konklúziókat, hogy «el sem dönthető, váljon determinista vagy * L. Nagy F. 151. g. ji. jegyzet.