Jogállam, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1911 / 1. szám - Kereskedelmi joggyakorlatunk 1910-ben. 1. r.

BIROI GYAKORLAT. 87 kezelés alapján még akkor is, mikor a takarékpénztári betétek az ő ügyköd esüket követő időben lettek elhelyezve. Az ítélet ugyanis abból indult ki, hogy a csődnyitás oly szabálytalanságoknak következménye volt, a melyek még az ő igazgatósági, illetőleg felügyelőbizottsági tagságuk idejére (C. 6010/909. K. J. 126.) estek. A Curia szerint a kártérítési kereset megindítására nem szükséges sem közgyűlési határozat, sem külön meghatalmazottak kijelölése.* Mégis a Curia a kereskedelmi törvény 197. §-ából azt következteti, hogy ilyen kártérítési keresetet nem indíthat külön közgyűlési felhatalmazás nélkül az igazgatóság akkor, ha annak még működő tagjai maguk is résztvettek abban az intézkedésben, a melyből kifolyóan egyik — időközben az igazgatóságból kivált — társuk ellen kártérítési igényt vélnek támaszthatni (C. 457/910. H. D. IV. 155.). Joghatálytalannak mondotta ki a Curia azt a megállapodást, hogy az alkalmazott az általa adott óvadék után a részvénytársaság nyereségében és veszteségében részesedik. Ezzel aztán kimondotta azt is, hogy az óvadék részvénytőke nem lehet és igy a részvénytársaságot kötelezte az óvadék kiadására anélkül, hogy annak visszatartását az üzleti veszteségek fedezésére megengedte volna (C. 97/1910. K. J. 14}.). Ugyané határozatban egyúttal kijelentette a Curia azt is, hogy a részvénytársasági betét (apport) készpénzből is állhat. Végül utalunk a Curia egy határozatára, melyben a szövetkezeti uzsora ellen foglal állást és e miatt a szövetkezet ügyvezető igazgatóját vonta büntető felelősségre.** Az adott esetben a szövetkezet az adóstól a 8% kamaton felül 1 % kezelési költséget szedett és előre levont (C. 417 191 o. K. J. 248.). Nem vette figyelembe és nem számította be azonban e határozat a szövetkezeti tag alapszabályszerü befizetéseit, a befizetett informálási és ügyvédi költségeket sem. A budapesti tábla felülvizsgálati tanácsa pedig helyesen mondta ki, hogy a szövetkezeti részjegy nem értékpapír, hanem csak a szövetkezeti tagságra vonatkozó okirat, ugy, hogy a hitelező nem foglalhatja le sem ezt, sem az üzletrészt, hanem csak a kereskedelmi törvény értelmében felmondással élhet és ezután csak azt követelheti a szövetkezettől, a mi a tagot is megillette volna (Budapesti tábla 609/1909. H. D. IV. 7.). Az os^tálysorsjáték már gyakran provokált birói döntéseket, de ezekben ritkán tellett öröme. A Curia ez értékpapír alapján keletkező vitás kérdéseket a jóhiszemű közönség javára szokta megoldani. így ujabban elvetette az elévülés kifogását, ha a sorsjegy szövegében a kezelési szabályokban foglalt az a határozmány, hogy a nyeremény elvész, ha az * Ellenkezőleg Nagy F 94- §• 4- jegyzet. ** V. ö. Tóth Gerő: «Az uzsoratörvény és a hitelszövetkezetek* K. J. 1910. április 1.