Jogállam, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910 / 1. szám - Az 1909. évi osztrák büntetőjavaslat. 1. r.

76 KÜLFÖLDI JOGÉLET. kifejezését szükségesnek tartja. Meghatározza a felhujtó, bűnsegéd és közvetett tettes fogalmát, megállapítja az ezek megbüntetésére vonatkozó szabályokat és rendelkezik a személyes tulajdonságok és körülmények büntetőjogi hatását illetően. Felbujtó az, ki mást valamely büntetendő cselekmény elkövetésére reábir; bűnsegéd : ki másnak valamely büntetendő cselekmény elkövetésénél szóval vagy tettel segélyt nyújt, vagy a cselekmény elkövetésénél, illetőleg elkövetése után nyújtandó segélyt megigéri; közvetett tettes: ki odahat, hogy valaki, kinek ez szándékos cselekményként nem számitható be, büntetéssel fenyegetett cselekményt kövessen el, illetve, ki az ily cselekményhez segélyt nyújt. A felbujtás fogalmi meghatározása kielégítő, de annál hibásabb a bünsegélyre vonatkozó. A segitő tevékenység alakjainak felsorolása nézetünk szerint felesleges és helytelen (v. ö. Angyal: Büntetőjogi előadásai, II. köt. 145. s köv. 1.); felesleges, mert az egyszerű segély szó eléggé kifejezi a bünrészesség e formájának lényegét, és helytelen, mert kimerítő felsorolás amúgy sem adható. A közvetett tettesség fogalmának leírása meg nézetünk szerint egyáltalán nem való törvénybe, mert a dolog természetéből folyik, hogy ki mást valamely büntetendő cselekmény elkövetésénél eszközül használ fel, tettesként felel. A részesek büntetését illetően a javaslat a szubjektivizmus álláspontjára helyezkedik, midőn a bűnsegédet a tettesre vonatkozó határozmányok szerint rendeli büntetni. Ez a legújabb irány (v. ö. Birkmeyer, Vergl. Darst. Alig. Teil II. köt. 82. s köv. 1.) győzelmét jelenti. Részünkről nem helyeseljük, — mert a nélkül, hogy a részletekbe mélyednénk, csak annyit kívánunk megállapítani, hogy — a segéd bűnössége szabály szerint kisebb, mint a tettesé, amennyiben az okozatosság körül alárendeltebb szerepet játszik, de érdeke sem oly fokú, mint a tettesé. Kivételkép előfordulhat, hogy a segéd bűnössége a tettesével egyenlő (igy az u. n. fősegédnél), de éppen ezért az enyhébb büntetést kell szabályként kijelenteni s csupán mint kivételt engedni meg a tettesi büntetésnek alkalmazását. Jellemző különben, hogy a javaslat a legsúlyosabb esetekben nem engedi meg a tettes büntetésének a bűnsegéd ellen való kiszabását; kimondja ugyanis, hogy a mennyiben a törvény halál-, vagy életfogytig tartó börtönbüntetéssel fenyeget, ugy a segéd öt évtől husz évig terjedhető börtönbüntetéssel sújtandó. A személyes körülmények és tulajdonságok büntetőjogi hatását illetően azzal a magától értetődő és tehát felesleges szabálylyal találkozunk a javaslatban, hogy ezek csak annak bűnösségét zárhatják ki, csökkenthetik vagy emelhetik, a kinél fenforognak. Az excessus mandati szabályozását egyáltalán mellőzi a javaslat. VII. Fejeid. A kísérlet. A javaslat a kísérlet tanát is a szubjektivizmus eszmekörében mozogva szabályozza. A 14. §. értelmében kísérletet követ el, ki szándékosan és