Jogállam, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910 / 1. szám - Az 1909. évi osztrák büntetőjavaslat. 1. r.

KÜLFÖLDI JOGÉLET. 77 a végből, hogy büntetendő cselekményt kövessen el, valamely közvetlenül annak végrehajtásához vezető tevékenységet fejt ki (eine unmittelbar zu ihrer Ausübung führende Handlung vornimmt). Hogy tökéletesebb-e ez a szöveg, mint az általában követett, mely a franczia commencement d'execution kifejezést használja, alig állitható. Részünkről, miután teljesen kielégítő fogalmi körülirás nem adható, abban a nézetben vagyunk, hogy a kísérlet definicziója a törvénykönyvekből egyáltalán ki volna hagyandó, (igy a svájczi javaslatok). A kísérlet a javaslat 14. §-ának első bekezdése értelmében ugy büntetendő, mint a bevégzett büntetendő cselekmény; e szabály azonban ismét megtörik a halál és életfogytig tartó börtönbüntetéssel fenyegetett cselekményeknél, mikor is a 14. §. második bekezdése szerint a kísérlet öt évtől husz évig terjedhető börtönnel büntetendő. Részünkről e helyütt sem fogadhatjuk el az identificatiót, mert a kísérlet tettesét nem tartjuk oly fokban bűnösnek, mint a bevégzett cselekmény elkövetőjét. A részletekbe itt sem mélyedhetünk, de megjegyezzük, hogy kísérlet esetén az elkövetőt mindig bizonyos fokú gondatlanság jellemzi, mely tehát bűnösségét csökkenti, ugy hogy az sohasem áll in thesi ugyanazon a fokon, mint a bevégzett cselekmény tetteséé (v. ö. Angyal: A véletlenség és kísérlet, 32—34. L). A büntetendő kísérlet területét nagy ügyességgel határolja a javaslat 14. §-ának utolsó bekezdése. Azokat a büntetőtörvényeket, melyek — mint többek között a mienk is —-a bűntetteknél mindig, a vétségeknél pedig bizonyos kiválogatott esetekben vonják büntetés alá a kísérletet, többnyire ötletszerűség, illetve rendszertelenség jellemzi (v. ö. Finkey: A magyar büntetőjog tankönyve, III. kiad. 280. 1.). A helyes alapelv az, hogy a kísérlet szabály szerint minden esetben büntettessék, kivéve az igen enyhe cselekményeket s ezt az elvet valósítja meg a javaslat, midőn kimondja, hogy annak a cselekménynek, mely három hónapot meg nem haladó szabadságvesztésbüntetéssel, vagy ezer koronát meg nem haladó pénzbüntetéssel van fenyegetve, kísérlete nem büntetendő. A 15. §. a megkisérlett felbujtás büntetendőségéről rendelkezik. Ez a szubjektív jellegű szabály lényegileg utánképzése a jelenleg érvényben levő osztrák Btk. 9. §-ában jelentkező gondolatnak. Részünkről, bár elismerjük, hogy a nem sikerült felbujtás sokszor elég nagy mérvű veszélyt rejt magában s igy büntetésre méltó, mindazonáltal megfelelőbbnek tartjuk azt a rendszert, mely az ily eseteket gondosan kiválogatja s azokat sui generis delictumokként rendeli büntetni. A javaslat különben redukált büntetési skálát állapit meg: ha a cselekmény, melyre a felbujtás irányult halál-, vagy életfogytig tartó börtönbüntetéssel van fenyegetve, a büntetés egytől tíz évig terjedhető börtön vagy fogház, ha a cselekmény közveszélyes, vagy 15, illetve husz évi szabadságvesztésbüntetéssel van fenyegetve, a sikertelen felbujtás büntetése egytől öt évig terjedhető börtön, vagy hat