Jogállam, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910 / 1. szám - Az 1909. évi osztrák büntetőjavaslat. 1. r.

72 KÜLFÖLDI JOGÉLET. végre. Már itt megemlítjük, hogy a javaslat lehetővé teszi, hogy az ily csökkent szellemi értékű egyén, amennyiben közveszélyes, büntetésének kitöltése után addig, mig ez állapota tart, utólagos őrizetbe vétessék (v. ö. 37. §.). E nehéz kérdésnek ilyetén módon való megoldását részünkről kielégítőnek tartjuk (v. ö. Angyal: A magyar büntetőjog tankönyve, 381. 1.). Az erkölcsileg és szellemileg teljesen egészséges embert csak büntetéssel sújtsuk, az elmebeteget csak gyógyítsuk, a közbeeső állapotban levőket pedig oly elbánásnak vessük alá, melyben aszerint, amint inkább az egészségesekhez vagy inkább a betegekhez esnek közel : a büntetésjelleg, illetve a gondozójelleg prsevaleál, végre közveszélyesség esetén helyezkedjünk a védekezés álláspontjára. ///. Fejedet. Gyermekkor és fiatalkor. Mig a mai büntetőtörvénykönyvek a gyermekkort és fiatalkort legnagyobbrészt a beszámítási képességet kizáró egyéb okok között tárgyalják, addig az osztrák javaslat a külön fejezetbe foglalással is kifejezésre akarja juttatni, hogy itt a bűntetteseknek egy oly sajátos osztálya vonul fel, melynél a súlypont a büntetésről a nevelésre, illetőleg a mentésre helyezkedik át. Az 5. és 6. §-ban három kérdés nyer megoldást: 1. megá'lapittatik a fellétlen beszámithatatlanság kora, azaz a gyermekkor, mely az 5. §. értelmében a betöltött ]4-ik évvel végződik, továbbá a fiatalkor, mely a betöltött 14 ik évtől a betöltött 18-ik évig tart (v. ö. ó. §.) ; itt a javaslat ahhoz a ma már mind általánosabb állásponthoz csatlakozik, mely szerint kivánatos, hogy a fiatalkorú minél későbbi éveiben kerüljön a bíróság elé (v. ö. Lilienlhal: Vergl. Darst. Alig. Teil V. köt. 150. s köv. 1. —• Balogh: Fiatalkorúak és büntetőjog, 176—178. 1.) ; 2. kimondatik, hogy a gyermekkorban bűnöző egyáltalán nem, a fiatalkorban büntetendő cselekményt elkövetett egyén pedig az esetben nem büntethető, ha visszamaradt fejlődés vagy szellemi érettség hiánya következtében nem birt azzal a képességgel, hogy cselekményének jogtalanságát felismerhette vagy akaratát e felismeréshez képest irányíthatta volna (v. ö. 6. §.); a javaslat tehát szakit a franczia code elavult discernement ismérvével s lényegileg ugyanazt az álláspontot foglalja el, mint a mi Büntető Novellánk : a büntethetőség előfeltétele a szellemi érettség és az akaraterő fejlettsége (v. ö. Bar: Gesetz und Schuld. II. köt. 56—99. 1.) ; 3. a nem büntethető gyermek, illetve fiatalkorú szabályszerint házi fegyelemnek vetendő alá s csak ha ez nem mutatkozik kielégítőnek, rendelendő el a kényszernevelés. A javaslat nem mondja ugyan ki, de a dolog természetéből következik, hogy ha a gyermek vagy fiatalkorú eddig rossz környezetben élt, miután ily körülmények között a házi fegyelem eszközeitől nem sok jó várható, más környezetbe helyezendő. E harmadik fejezet minden szavából kitűnik, hogy a javaslat szerint nem az a főkérdés, hogy a fiatalkorú