Jogállam, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910 / 1. szám - A fiatalkorú bűntettesek

MAGYAR JOGÁSZEGYLET. 53 A modern iskola individualizáczió helyett klasszifikál. A kriminalitás számszerű hullámozását kapcsolatba hozza a tettesek fizikai állapotával, különböztet fiatal és koros, normális és degenerált bűnös között s a bűnösöket a szerint osztályozzák, a mint ellentálló képességük csekélysége a bűnözési hányad eltérését vonja maga után a rendes esetekből. A mint egy bizonyos életkorban levő egyén életképességére a haláleseti statisztika nem dérit fényt s egy házasság sorsára nem lehet a válási statisztikából következtetést vonni: ugyanúgy ingatag alapon nyugszik az az okoskodás, mely életkor és testi sértésekből elkövetendő bűntényre következtet. Helytelen tehát az akaratszabadságot az öntudat illúziójának kijelenteni s a bűnösség fogalmát költői fictióra visszavezetni. És helytelen az a felfogás, mely a bűntettben nem látván egyebet, mint természeti folyamatot, mely bizonyos feltételek fennforgásakor az egyén hibája nélkül is bekövetkezik, a megtorlásban vak eszközt, oktalan reakcziót lát. Másrészt bizonyos, hogy a társadalom, mely az egyén útjában álló akadályokat eltávolítja, mely hadat visel betegség, nyomor, alkoholizmus ellen, a criminalitást előmozdító külső körülmények elleni küzdelmet szervezi, és ha könnyelműséget, érzékiséget, szenvedélyességét a kedvező alkalomtól és a kísértések csábitó erejétől megfosztja, az emberiség haladásának ügyét szolgálja. A modern tanok a büntetési rendszabály nemének és mértékének meghatározásában a társadalom érdekét szolgálják az egyéni érdek rovására. Az egyén erkölcsi felfogását a büntetésről s az egyéniség körét szemben az állammal nem honorálják. Tisztán észszerű tekintetek szerint akarják szabályozni, holott más a czélszerü s más az igazságos. A büntető törvénykezés pedig elvégre /g^ság-szolgáltatás. Ha a jogrend alapja a tettes felelőssége cselekményeért, s igazságérzetünk a bűnösség nélkül nem ad helyt a büntetésnek: ugy az a felfogás, mely a társadalmi veszélyesség fogalmát állítja előtérbe, nem fejlesztője, hanem elnyomója az igazságérzetnek. A büntetéskimérés alapja nem a törvényhozás súlya, hanem a visszaesés veszélye lesz, a büntetés erkölcsi jellege elvész s a büntetőbíráskodás közigazgatási teendővé válik. Baumgaríen tanulmánya a legközelebbi napokban mint a Jogászegyleti Értekezések XXXIX. kötetének i. füzete nyomtatásban is meg fog jelenni.. N.