Jogállam, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910 / 1. szám - Kiadatási gyakorlatunk Ausztriával szemben

<4 NEMZETKÖZI JOG NEMZETKÖZI JOG. Kiadatási gyakorlatunk Ausztriával szemben. A kiadatási jognak kérdésével jogi irodalmunk alig foglalkozik. Pedig: ezek a kérdések elsősorban jogászi kérdések s megérdemlik a rájuk fordított munkát. A kiadatás speczialitási elvének magyarázatával kapcsolatban felmerülő kérdések, a különböző tényálladékok összeegyeztetése, az elévülésnek, a magáninditványnak kérdése — hogy mást ne említsünk — fokozott nehézségeket állítanak a jogász elé. Sajnos, hogy ezek a kérdések gyakorlati jogászaink érdeklődését eddig nem vonták magukra s igy alig kerül a nyilvánosság elé elszórtan egy kérdés s ha ez mégis megtörténik, alig akadunk egészséges vitára, a mely a nézetek tisztulását eredményezné. Ebben talán része van annak is, hogy a kiadatási jog elvei nálunk törvénybe foglalva nincsenek, hogy továbbá kiadatási szerződéseink is csak bizonyos keretet képeznek, a mely keretnek betöltése a nemzetközi gyakorlat elvei alapján történik, végül, hogy nem eléggé ismeretes, hogy azegyes államokkal szemben fennálló viszonossági gyakorlat milyen viszonyban áll a kiadatási szerződésekkel. Ezek a körülmények okozhatják, hogy a gyakorlati jogász nem talál biztos támpontokat s igy a kiadatási gyakorlat helyességének bírálatába nem is bocsátkozik. Igy magyarázható, hogy gyakorlati jogászaink jórésze még azzal a mindennapi kérdéssel is alig lehet tisztában, hogy Ausztriával szemben mikor van és mikor nincs kiadatásnak helye, holott Ausztriával szemben fennálló kiadatási gyakorlatunk évente számos esetet ölel föl s ezeknek az eseteknek száma felülmúlja a más államokkal szemben előforduló kiadatási esetek számát. A fent előadottak igazolásául egy pár gyakorlati kérdésre szándékozom e czikk keretében reámutatni, a melyek Ausztriával szemben naponta felmerülhetnek. Ha valaki kutatás tárgyává teszi, hogy az Ausztriával szemben fennálló kiadatási gyakorlatnak mi a forrása, meg kell állapodnia a Bp. 474. §-ánál, a mely akként rendelkezik, hogy a kiadatás feltételeire (1878 : V. t.-cz. 9. és 17. §§., 1879 :XL. t- cz. 14. §.) és a kiadatás iránti ügyekben való eljárásra nézve a nemzetközi szerződések s ezek hiányában a fennálló viszonosság az irányadók és a mennyiben ezek eltérőleg nem rendelkeznek, a kiadatási ügyekben a 475. és 476. §-ok szerint kell eljárni. A Bp. 474. §-ából tehát csak azt tanulhatjuk meg, hogy elsősorban a kiadatási szerződés határozmányai irányadók a kiadatás feltételeire és a kiadatási eljárásra nézve. Minthogy azonban Ausztriával kiadatási szerződé-