Jogállam, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910 / 6. szám - A választói jog és a tartományi illetőség Boszniában és Herczegovinában. 3. r

MAGYAR JOGÁSZEGYLET. 453 mond, hogy a sajtótörvényben foglalt vétségek helyébe a Btk.-ben meghatározott megfelelő büntettek és vétségek lépnek, de hogy melyek a megfelelők, rábízta a gyakorlatra. A BP. életbeléptetési törvényében pedig a sajtókihágások is előkerülnek és beillesztetnek a külön felelősségi rendszerbe. Van forgalomban többféle definiczió a ^ajtódeliktumró!. Legsűrűbben használatos ez : a bűnös gondolat nyilvánítása és terjesztése nyomtatvány utján. Ezt Zsitvay szerint ki kell egészíteni azzal, hogy a sajtódeliktum a bűnös gondolatnak sajtó utján való közlésével be van fejezve, tehát ha a sajtóközleménnyel kapcsolatosan még más valamely deliktum alkateleme' mutatkoznak, ugy ez a deliktum létesül. Helytelen tehát zsarolás vagy bankjegyhamisitás sajtóvétségének megállapítása. Az uj sajtótörvénytől előadó nem definicziót vár, mely eshetőleg ujabbi zavaroknak lesz forrása; helyesebbnek tartja, ha az alkotandó sajtótörvény §-ok szerint megjelöli, mit tart sajtódeliktumnak. Az általános felelősségi rendszer sajtóügyekben nem állhat meg. A németek a gondatlansági elemmel kísérleteznek, de visszás helyzetek állanak ebből elő. A mi törvényünk 15. és §-aí sem kielégítők. A sajtótörvény 1. §-a az irónak, a szerzőnek akarta a közlési szabadságot biztosítani. Ma azonban a kiadó keresi fel és alkalmazza az írói erőket is, a haszon is a kiadóé. A közgazdasági rovat «alkalmi» keze'ése, tömeges terjesztésre alkalmas, p. o. pornografikus sajtótermékek megiratása mutatják, hogy a sajtó nyerészkedési czélzatu vállalat lett. Ezzel szemben ma a szerző hiába védekezik azzal, hogy ő utasításra irt, a felelősség át nem hárítható. Minthogy a szerző, mint felbujtott iró a felbujtónak gondolatait közli és így a sajtótermék két faktornak megegyező elhatározásából kerül terjesztésre, őket együtr kell felelősséggel terhelni. A reform alaptétele: a felbujtói felelősség konstruálása kell, hogy legyen. Ez a «dolgoztató» tőkés «utóiércsének» egyedüli és továbbra nélkülözhetetlen eszköze. Az átháritási jog a sajtószabadság lényeges kelléke az anonimitás révén ; azt, mint a gondolatközlés szabadságának erős támaszát fenn kell tartani. Ha időszaki lapoknál első fokozatba a szerkesztőt teszszük, megokolt átháritási jogot adni a szerzőre, vagy a felbujtó kiadóra. Ha más sajtótermékeknél a kiadót jelöljük meg a fokozatban elsőnek, meg kell ugyan neki is adni az átháritási jogot a szerzőre, ámde ez viszont a kiadót mint felbujtót jelenthetné be felelős társnak. A nyomdász a felelős személyek sorozatából időszaki lapoknál kihagyható lenne. Más sajtótermékeknél felelőssége fentartandó ugyan, de nem a sorozatban, hanem külön sajtórendészeti szabálylyal, mely szerint köteles a megrendelőt vagy kiadót a hatóságnak megnevezni és ha erre nem képes, sajtórendőri büntetéssel büntetendő. Ha az átháritási jog feltétlensége megszűnik, a strohmann-rendszer korlátozódni fog. Szólott még Zsitvay a czáfolatközlési kényszerről, a rágalmazási és becsületsértési ügyekben adandó vagyoni elégtétel jogáról, majd áttért az eljárási kérdésekre.