Jogállam, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910 / 6. szám - A magánjogi törvénykönyv bizottsági tárgyalásai

TÖRVÉN YELŐKÉSZITÉS. Az esküdtbirósági hatáskört a politikai és ama deliktumok részére kivánja fenntartani, melyekben a köz érdeke, hogy a való a nagy nyilvánosság előtt felderittessék. Az egyéni és társadalmi torzsalkodásokból fakadó perek csak az esküdtszék lejáratására alkalmasak. Túlzott óvatosság a sajtópereknek táblai székhelyekre czentralizálása. Nagy érdek fűződik a sajtóeljárás gyorsaságához. Megemlítjük, hogy a teljes-ülést Dr. Rhorer Miklós pozsonyi kir. Ítélőtáblai elnök üdvözlő beszéde nyitotta meg, melyre dr. Nagy Ferenc^, a Jogászegylet elnöke válaszolt. L. TÖRVÉNYE LŐKÉSZITÉS. magánjogi törvénykönyv bizottsági tárgyalásai. A kodifikaczionális bizottság közzétette a Tervezet főkérdéseit tárgyazó dologjogi kötetet. Kíséretében a jogászközönség értesítést nyert arról is, hogy az örökjogi főkérdések le vannak tárgyalva és sajtó alatt állanak, hogy a bizottság ezidöszerint a Tervezet második szövegének elkészítésén dolgozik heti három ülésben és előreláthatólag a nyári szünidőig a dologjogi részt le is fogja tárgyalni. Mind a két körülmény fontos. Nézetem szerint ez utóbbi jóval súlyosabb jelentőségű, miért is szabadjon arról és a Tervezet eddigi történetéről néhány szót ejtenünk. Nem a historikumra gondolok, hiszen az utolsó tiz évet. a kodifíkáczió gyakorlati és elméleti nehézségeivel együtt mindannyian végig éltük és igy tudjuk, miként jelent meg a bizottság bevezető tárgyalásai után a Tervezet, az Indokolás, a Főelőadmány, miként követték ezeket a most folyó közlések, melyeket bátran nevezhetünk másodelőadmánynak, noha a bizottság nagyszerényen ismét tárgyalásokról szól csupán. Gondolkodóba ejt azonban az az irány, melyben a bizottság az egyszer megkezdett uton halad, noha 1896 óta elegendőkép általánossá vált az a nézet, hogy a codex igy még évtizedeken át sem juthat révbe és legalább sokaknál kifejezésre jutott az az aggodalom is, vajon nem-e jobb, hogy tisztán bizottsági uton ne is jusson oda. Nem a bizottság működése ellen szólok. Öntudatos codex — és öntudatlantól óvjon meg bennünket a sors — lehetetlen előzetes és hosszas megbeszélések nélkül. Azonban vajon ily hosszúaknak kell-e azoknak lenniök és vajon van-e nagy szükség arra, hogy lényegileg ugyanaz a bizottság immár harmadízben feszegesse ugyanazt az anyagot? A Jegyzőkönyvek hasznosak voltak, az Indokolás szükséges, a Főelőadmány érthető, a másodelőadmányt a magam részéről most károsnak tartom