Jogállam, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910 / 6. szám - A választói jog és a tartományi illetőség Boszniában és Herczegovinában. 3. r

MAGYAR JOGÁSZEGYLET. zőn kivül, hanem mellette és vele együtt kívánja felelőssé tenni, hol felbujtói, hol segédi bün czimen. Ellenben a nyomdászt kihagyná a felelősségi körbői. Ugyanez volt a Finkey Ferenc konklúziója is, ki czélravezetőnek tartaná azt, ha a szerző fogalma oly módon Íratnék körül, hogy az átvevő, beküldő, átdolgozó annak körébe essék. Az időszaki lap szerkesztőjének felelősségét másodfokra tenné, mig a kiadót, ha a sajtóvétség elkövetése az ő nyerészkedési czélzatára vezethető vissza, vagy az egyenesen az ő megrendelésére történt, első fokon terhelné felelősséggel. Első fokon vonná a kiadót felelősségre a nyílttéri vagy az apróhirdetésekben elkövetett sajtóvétség miatt is. Végül dr. Hevesi Illés is a szigorítás mellett tört lándzsát, büntetését javasolván mindazoknak, a kik a bűncselekmény elkövetésében bármily módún tudatosan közreműködtek; jelentékenyen fokozná Hevesi Illés a kiadó felelősségét, mondván, hogy az együtt felel a szerzővel, kivéve, ha beigazolja a ludat hiányát. Ezzel szemben dr. Tarnai János azt hangsúlyozta, hogy az alkotmányjogi követelményeknek egyedül a fokozatos felelősség rendszere felel meg és kimutatta, hogy azokban az országokban, melyek sajtóvétségekért az általános büntetőtörvény mintájára szabják a felelősséget, e módszerek fogyatkozásai ellen nem kevesebb panasz hangzik, mint nálunk a fokozatos felelősség ellen. Kiterjeszkedett a kérdés történetére s annak adataiból vonta le a következtetést, hogy a fejlődés szükségszerűen haladt az egyetemlegességből a fokozatosság és kizárólagosság irányában. Dr. Lengyel Aurél pedig arról szólott, hogy Angliában, melynek jogrendszere pedig nem ismer külön sajtójogot s a hol a felelősségi rend egyazonos az általánossal, alig indítanak bünpert sajtóvétség miatt, évente alig 15 — 20 egyén ellen van rágalmazási per, politikai per pedig két emberöltő óta nem tétetett folyamatba. De nem a felelősségi rend szigora, hanem a személyiség magánjogi védelmének a kontinensen ösmeretlen fejlettsége idézi elő ezt a helyzetet. A vita még az érdekes kérdések légióját vetette fel. Doleschall Alfréá azt fejtegette, hogy mily határozatlan és kontroverz jogunkban a sajióvétség fogalma, de sőt mennyire félreismerte az 1897-es törvényhozás a sajtóvétségnek mibenállását. Ugyan ő a vagyoni czenzura jellegével biró hírlapi biztosíték eltörlése mellett szólalt fel, mig Tarnai János azt fentartandónak véleményezte, abból indulván ki, hogy ez a vagyoni felelősségnek reális biztositéka. Ifj. Dombóvár/ Gé\a becses tanulmányt irt a c\áfolatkó\lési kényszerről. Értekezése, mely az intézmény történetére, a kérdés külföldi állására, a külföldi joggyakorlatra s irodalomra teljes részletességgel terjeszkedik ki, értékes anyagot fog szolgáltatni akkor, mikor a probléma nálunk is törvényhozási szabályozásra megérik. 29*