Jogállam, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910 / 6. szám - A választói jog és a tartományi illetőség Boszniában és Herczegovinában. 3. r

MAGYAR JOGÁSZEGYLET. 445 meneteinknek, mely igy együtt mindenesetre kevésbbé tökéletlen, mint egyenkint. Pap fejtegetései ujabb és megtámadhatlan bizonyítékát szolgáltatják annak, hogy a kötelmi jog általános elvei cserben hagynak, ha azokat a társadalmi szervezet területén alkalmazzák. Ezt a sikertelenségi próbát jelesül három szabálycsoporttal ejtette meg az előadó: a nemteljesitésböl eredő kártérítés, a beszámítás és a társaság vagyonjogi rendjével. Kimutatta, hogy mindhárom irányban a szolgálati szerződés «különleges» szabályozása elengedhetetlen. Miben «különleges» azonban ez a szabályozás? Mi okozza azt, hogy a kötelmi jog ebben a körben úgyszólván hasznavehetetlen? Nyilván az, hogy a szolgálati szerződés nem vagyonjogi szerződés, hanem szervezkedés, nem javak forgalmát, hanem emberi munkát tárgyaz, a társadalom tagjainak bizonyos társadalmi czélokra irányított együttműködését, mely a vagyonjogi szabályokat csak megfelelő és lényeges módosításokkal, sőt itt-ott egyáltalán nem birja el. A szolgálati szerződés eddig dívott individualisztikus rendezése csak addig volt jogosult, a míg a munka csakugyan nem volt egyéb, mint áru, melyet a munkaadó a munkapiaczon megvett s ezzel a maga vagyonába bekebelezett; ma, a mikor minden produktív munka megköveteli a maga számára azt, hogy a társadalmi együttműködés eleméül elismertessék, ma a munkavállalást a jog sem foghatja fel másként, mint vállalását egy bizonyos társadalmi tevékenységnek, szervezkedését az egyéneknek a munkaeredmény létesítésére, tehát merőben személyes jogügyletet, melynél a vagyoni érdek, ha nem is tűnik el egészen, de más színezetet és másodrendű fontosságot nyer. S ezzel különül el áthidalhatatlan módon a szolgálati szerződés egyéb ügyletfajoktól s jelesül a vállalkozási szerződéstől, amely forgalmi, vagyonjogi ügylet maradt: a vállalkozó nem tevékenységet vállal, hanem magánjogi — vagyonjogi — felelősséget a vállalt eredmény előidézéséért; alanya nem a vállaló személy, hanem a vállalat mint vagyonjogi egység, mely egybeeshet egy természetes személylyel, de nem kell egybeesnie ; tárgya nem a vállalt működés, hanem a garantált eredmény előidézése. Az egyetlen meg nem érdemelt szemrehányás, melylyel az előadó a polgári törvénykönyv tervezetét illeti, az, hogy az fenntartja ezt a szerinte elavult és helytelen megkülönböztetést. De ebben az egyben Lotmar-nak sincs igaza, a kinek e részben nyomdokaiba lép. Lotmar azzal érvel, hogy a két szerződésfaj tényállása teljesen azonos, mert mindkettőben munka teljesítését vállalják ellenértékért; s hogy ha konflisba ülök s hazavitetem magam, ezzel a kocsis munkateljesítést is vállalt és a munka eredményének előidézését is. Hát ez az érvelés hamis. Az ügyleti tényállást általában nem szabad azzal a merevséggel elválasztani a joghatástól, mint pl. a tiltott cselekményét. Mert az ügylet tényállása éppen az, hogy a felek megegyeznek a szándékolt joghatás lényegében. Uti legassit, ita jus esto. A kocsis vagy alkalmazottja a fuvarosvállalkozónak, vagy maga a vállalkozó.