Jogállam, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910 / 6. szám - A választói jog és a tartományi illetőség Boszniában és Herczegovinában. 3. r

446 MAGYAR JOGÁSZEGYLET. Első esetben nem is a saját nevében szerződik, hanem a gazdájáéban, s mindkét esetben vállalkozási szerződést köt. Miért? Mert mindkét esetben a fuvarozó vállalat gyakorlásaként és a vállalatnak magánjogi felelőssége mellett vállalja a szállítást mint eredményt, és nem vállalja a szállítással járó tevékenységet mint munkát. Legalább is ez a hallgatólagos, mert szokásos megegyezés, a mikor szó nélkül beleülök az egylovasba. Ha mást akarunk, külön meg kell állapodnunk, s ennek tartalmához képest válik el, megmaradt-e a szerződés vállalkozásinak, vagy szolgálativá lett-e. Az állandó alkalmazás — pl. mindennapi fuvarozásra fogadom fel — mindenesetre semmit sem változtat. Amit jó lesz a Tervezet 1625. §-ánál figyelembe venni. Nem változtat az sem óraszámra, vagy fuvarszámra alkudtam-e ki a fuvardíjat, amig ez csak a dij kiszámításának a kulcsa. De változtat, ha pl. kikötjük, hogy a fuvart akkor is fizetnem kell, ha a fuvaros hibáján kívül akadályozva van abban, hogy értem jöjjön: mert ezzel a szállítás körüli vagyonjogi felelősséget kizártuk, s a teljesítést a személyes tevékenységbe inkorporáltuk. Ez a tevékenység — igaz — valamikép benne van a vállalkozási szerződésben is. De a vállalkozó ezt a tevékenységet csak azért kénytelen magára venni, hogy a vállalt eredmény beálljon ; a vállalkozó tulajdonképen nem is a munkaadó számára tevékeny, a kivel szemben erre nem kötelezte magát, hanem a maga számára, a végből, hog}' vag)ronát a\ elvállalt felelősség alól mentesítse. Ha tehát ez a kritérium a joghatás fejezetébe tartozik is, azt mint szándékolt lényeges joghatást már az ügyleti tényállásban is fel kell találnunk. Persze korántsem mindig kifejezetten, s korántsem mindig ugy, hogy kételyek ne támadhatnának. De vájjon ez másutt nem fordul-e elő ? A polgári törvénykönyv tervezete persze más alapokon indul, s oda visz, hogy ugyanaz az ügyleti tényállás mindkét tipust megvalósiihatja. A két kör ugyanis nem zárja ki egymást, hanem részben egymásba fonódik. Aki másnak háztartásában, gazdaságában, vagy üzlete körében (ióoo. §.) valamely mü előállítására vállalkozik (1626. §.): mindkét ügyletíaj alá eső tényállást valósított meg. Ezen az alapon sohasem fogjuk megmondhatni, vájjon szolgálati, vagy vállalkozási szerződést kötött-e a drótostót, aki a tálaimat összedrótozza, a szobatisztitó, aki lakásomat tisztogatja, stb. S pláne, ha az ióoo. §. szövegét nem ugy értjük, hogy kritérium a háztartás, gazdaság, üzlet mint helymeghatározás, hanem, hogy a törvény azzal a munkateljesítés minőségét akarta megjelölni. Mert ily értelemben minden szolgálati szerződés egyúttal vállalkozás is volna, — lévén minden ((szolgálati), valamely «eredmény» elérésére irányítva. Ugyanez a szemrehányás éri különben a Tervezetet más szervezeti ügyletek tényállásának meghatározása körül: pl. a megbízás elhatárolásánál (1659. §.). S ez természetes is: mert a megbízást éppenugy lehet vállalatszerűén vállalni, mint bármely más munkateljesítést. Gondoljunk csak a banküzletre, a különböző reklamácziós irodákra, az ügyvédi, építészi tevékenységre stb. Szóval mindig azon fordul