Jogállam, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910 / 5. szám - Büntetéskimérési kérdések. Ügyvédjelölt mint védő. 2. r.

BÍRÓI GYAKORLAT. 383 elkövetésére, melynek éppen megakadályozására köti őt az esküje, hogy a cselekményért a pénzt meg is kapta, hogy orvosi szakképzettsége daczára az erömüvi beavatkozásnál oly hanyagul járt el, hogy ennek következtében fertőzést idézett elő, minek folytán 1908. évi szept. 14-én a nő meghalt, — vagy érteni kell-e azt, hogy a vádlott előzően szintén nyereményvágyból elkövetett cselekményért — uzsoráért meg volt büntetve, magzatelhajtás miatt azonban nem volt, hogy a teherben levő nő a méh magzatának vádlott által történendő elhajtásába beleegyezett, hogy a nő a férjétől külcnváltan élve, házasságon kivül esett teherbe és vádlott a nőt megszégyenitő ez állapot megszüntetésére törekedett r Csupa bizonytalanság! Bizonytalan, hogy miért kellett 5 hónapi és 29 napi fogházat, azaz a rendes időszámítás szerint 6 hónapnál csupán csak 1 nappal kisebb büntetést szabni, mikor a BP. 513. §-a szerint még az is megtörténhetik, hogy akár esetleg az ujrafelvétel kérdésével kapcsolatosan, akár az igazságügyi minister engedélyére a vádlott fogházbüntetése félbeszakittatik úgy, hogy a majdan való folytatásban a büntetés utolsó 29 napos részének első napja egy 28 napos február hónap első napjára esik, minek folytán a vádlott, ha 29 napot hajtanak rajta végre, a börtönnek a Btk. 24. §-a szerint meghatározott 6 hónapi legkisebb tartamánál legalább egy nappal többet szenved, mert ha 6 hónapra ítéltetett volna, akkor a Btk 3. §-a értelmében a naptár szerint számítandó utolsó hónap a 29 napnál 1 nappal előbb végződnék. Azonban a Curia, a mennyire kivehető, nem is a börtön legkisebb mértékét, hanem ítéleti indokolásának szó szerint való értelmében a börtönbüntetés alkalmazását, igazában pedig a tábla által megállapított börtönbüntetésnek 4 évi nagy mértékét találta tulszigorunak; hanem aztán kiegyenlítette a büntetést ugy, hogy a 8 hónapi, 17 napi letartóztatás és vizsgálati fogság ideje által az 5 hónapban 29 napban kiszabott fogházbüntetésből csak 3 hónapot vett kitöltöttnek és igy a vádlott valójában a börtönnek 6 hónapi legkisebb mértékénél a be nem számított 5 hónappal és mintegy ió nappal több időt szenved. Ebből aztán majdnem teljes világossággal kitűnik, hogy a harmadfokú itélet annak következtében keletkezett, mert a Curia a tábla által kiszabott 4 évi börtönt tulszigorunak látván, azonban az igy meghatározott börtönbüntetés mértékét a BP. 385. §. 2. pontjának szokásos magyarázata miatt le nem szállíthatván: alkalmazni kellett a Btk. 92. §-át, alkalmazzák pedig ezt akként, hogy az alkalmazás okát és módját aligha lehet, vagy csak fortélylyal lehet megérteni. V. A mennyire képes voltam, tartózkodtam a véleményem nyilvánításától. De szóba hozandónak találtam ezt az esetet. Ugyanis: véleményem szerint az eset ugy a törvény alkalmazására hivatottaknak, mint az arra nem hivatottaknak annál inkább okul szolgálhat a gondol-