Jogállam, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910 / 5. szám - Büntetéskimérési kérdések. Ügyvédjelölt mint védő. 2. r.

382 BÍRÓI GYAKORLAT. §-ának alkalmazásával, mai napiól számítandó 5 hónapi és 2p napi fogházra ítéltetik. A kiszabott szabadságvesztés büntetésből az eddigi letartóztatása, illetve vizsgálati fogsága által a Btk. 94. §-a alapján 3 hónap kitöltöttnek vétetik. A bűncselekmény ezekből folyólag a Btk. 20. §-ában foglalt rendelkezéshez képest vétséggé minősíttetik.)) Az ekként hangzó határozatunk ezt ítéletté minősitő részére nézve tisztán ezek az indokok vannak felhozva: «Ellenben a védő által a BP. 385. §. }. pontjára alapított semmiségi panasza alaposnak találtatott. Mert a vádlott élemedett kora, beteges állapota és az esetnek az alsófoku bíróságok által megállapított összes ténykörülményei mellett a börtönbüntetés alkalmazása tulszigorunak mutatkozott; miért is mindkét alsófoku bíróság ítéletének a büntetés kiszabását tárgyazó része a vádbeli cselekménynek vétséggé való minősítése mellett a Btk. 92. §, alkalmazásával megsemmisítendő s a rendelkező részben meghatározott szabadságvesztésbüntetés volt kiszabandó.» A BP.-nak a curiai Ítéletben felhitt 437. §-a a harmadik bekezdésben nem azt mondja, hogy az ott megjelölt esetben a kir. Curia Ítéletet hoz, hanem azt mondja, hogy «a törvénynek megfelelő ítéletet hoz.» A BP. 328. §-a a második bekezdésben ezt rendeli: «Elitélés esetében tüzetesen megjelölendők a súlyosító és az enyhítő körülmények, és különösen azok, melyek az 1878. évi V. t.-cz. (Btk.) 92. §-ának alkalmazására vezettek.» A Btk. 8. §-a nem azt mondja, hogy ha a börtönbüntetés alkalmazása tulszigorunak mutatkozik, akkor fogház állapitható meg, hanem azt mondja, hogy ha az enyhítő körülmények annyira nyomatékosak, vagy olyan nagy számmal forognak fenn, hogy a cselekményre meghatározott büntetésnek legkisebb mértéke is tulszigoru volna, akkor állapitható meg börtön helyeit fogház. A 92. és 93. §. szabálya nagyon különbözik egymástól. A Btk. 89. §-ában foglalt elvi szabályt is tekintetbe véve: a bűnösség fokára befolyással biró enyhítő körülmények, és pedig nyomatékos vagy nagy számú enyhítő körülmények fennforgása képezi a 92. §. alkalmazásának feltételét. Ámde enyhítő körülménynek vette-e az ítéletben ilyennek nem is nevezett «előrehaladott kor-»t a Curia, holott a kir. Ítélőtábla kifejtette, hogy az elsőfokú ítéletben nem ugyan «előre haladott»-nak, hanem «élemedett»-nek mondott «kor» nem tekinthető és miért nem tekinthető enyhítő körülménynek? És enyhítő körülménynek vette-e a Curia az ítéletben ilyennek nem is nevezett ('beteges állapot»-ot, a melyről egyébiránt se az első, se a másodfokú ítéletben szó sincs; e tekintetben tehát a BP. 437. §J első bekezdése értelmében: a tábla által valónak elfogadott tényre van-e alapítva a határozat? Mit kell érteni «az alsóbbfoku bíróságok által megállapított összes ténykörülmények)) kifejezés alatt ? Érteni kell-e azt, hogy a vádlott orvos létére nyereményvágyból vállalkozott oly cse'ekmény